560 kilométeres zarándoklat kerékpáron

Korábban beszámoltunk arról, hogyan indult útnak kerékpárral néhány akna­szla­tinai fiatal a pápalátogatás szín­he­lyé­re, Lem­­bergbe. A nagy érdeklődésre való tekintettel, mely a vál­lalkozást kísérte, most a szerencsésen hazatért túrázók elevenítik fel a nem min­dennapi út eseményeit, örömeit, viszontagságait.

Tokár Károly (Katyó) – Az indulás felemelő pillanatai után nekivágtunk az útnak, majd 50 km megtétele után hirtelen hideg jégeső szakadt a nyakunkba. A korábban érzett lelkesedés egy-kettőre lelohadt, miután 15 km-en át zuhogott ránk az eső. De nem volt megállás, hisz az végzetes lett volna a test lehűlése miatt. Mizshirjánál volt az első éjszakázás, ahol jól megszárítkoztunk, és még a naplóírásba is belekezdtünk. (A naplót Mészáros Domonkos aknaszlatinai katolikus plébánostól kaptuk az induláskor, de az első bejegyzést kö­vető napon, egy újabb jégeső al­kalmával teljesen elázott.)

Benedek Melinda (Linda) – Másnap már a hágókon kerekeztünk, amikor a láncváltóm felmondta a szolgálatot. A fiúk többször vontattak bennünket, lányokat, mert nem eshettünk ki a tempóból.

Mitrenko Kosztya – A hágón túl majd 20 kilométeren át csak lefelé gurultunk, ami nagyon jólesett. Akkor már biztosak voltunk abban, hogy másnap ott leszünk Lem­berg­ben. De jött az éjszaka, és Bo­le­ho­vón alig találtunk menedéket. Az eső miatt lehetetlen volt sátrat verni, és sze­rettük volna a vacsorát is megfőzni, megszárítkozni. A katolikus plébánia zárva volt, a pravoszláv parókián sem kaptunk szállást, végül a város szélén egy szegényember fogadott be bennünket. Egyet­len szobácskájában kilencen aludtunk, de nála legalább meleg volt, így erőt tudtunk gyűjteni másnapra.

Szedlák István (Kuli) – A harmadik napon már csak 89 km volt hátra, és Sztrijen át meg is érkeztünk Lembergbe. Itt ismét a táborhellyel voltak gondok, mert bár­hová telepedtünk, valamelyik biztonsági tiszt mindig továbbirányított. Senki sem merte vállalni értünk a felelősséget. Végül egy őrvezető két üveg vodka ellenében megengedte, hogy a déli főkapu tövében tábort üssünk. Így már a helyszínen voltunk, csak a belépőjegyek hiányoztak, amit a vasútállomáson kellett átvennünk a szla­tinai küldöttségtől. Velük nem találkoztunk, de az őrmesterünk révén végül a legjobb, a C-1-es szektorba sikerült jegyet kapni.

Eib Gergő (Rudi) – Sze­rettünk volna találkozni a mieinkkel, tudatni velük, hogy szerencsésen megérkeztünk. Kibontottuk a bányászzászlót, és lengetni kezdtük, mire az egyik kamerát ránk irányították, így a nagy kivetítőn viszontláttuk magunkat. Ez volt a jel, hogy mi is itt vagyunk.

Taderiska Vitalij (Riska) – Kedden napos időben indultunk a Tatár-hágó irányába, hazafelé. A visszaút nyugodtabb volt. Már nem hajnali ötkor, hanem 8-9 óra körül bontottunk tábort, és utána folyamatosan tekertük a pedált.

Majer Szergej (Szolomko) – Egyszer majdnem tyúkot vacsoráztunk, amit Mása ütött el, de sajnos, nem eléggé „alaposan”, mert elszaladt.

Tokár Károly (Katyó) – Legelőször Domonkos atyával találkoztunk Nagybocskón. A Péter-Pál napi ünnepi szentmisére mi is megérkeztünk a templom elé, ahol a templomi zászlókkal álltak sorfalat a hívők. A mise végeztével mindenki hazatért, az otthoniak nem kis meglepetésére, hisz csak másnapra vártak bennünket.

Popovics Zsuzsanna