LECKE

Kárpátaljai magyar elbeszélők a XX. századból

Az Intermix Kiadó gondozásában, Gortvay Erzsébet összeállításában jelent meg a XX. századi kárpátaljai magyar elbeszélők gyűjteményes kötete.

A szerkesztő két nagy fejezetre tagolja a válogatást: 1919–39 és 1945–2000. Nem véletlen, hogy 1919-cel kezdődik a század, ugyanis a trianoni békediktátumig nem létezett „kárpátaljaiság”, az itt élő és alkotó írók beregiek, ugocsaiak, máramarosiak, ungiak voltak...

Amint azt Gortvay Erzsébet utószavában leszögezi, a kötet egyik célja, hogy megmutassa, „... különélésre kény­szerített vidékünk az élő testről leamputált végtagként hogyan tanult meg önálló szellemi életet élni, irodalmi szinten tájékoztatni a világot arról, ami e cserebere tárgyává vált táj emberének magatartásmintáit, értékfelfogását a történelem egy meghatározott fázisában kialakította.”

Mindössze 12 elbeszélő kapott helyet a gyűjteményben, tehát a válogatás egyúttal értékelés is, ám a rangsorolást elkerülendő betűrendben követik egymást a szerzők: Demjén Ferenc, Her­pay Ferenc, Nátolyáné Jaczkó Olga, Rácz Pál, Tamás Mihály; Balla D. Károly, Balla László, Berniczky Éva, Horváth Sándor, Kovács Vilmos, Nagy Zoltán Mihály, Penckófer János.

Míg a második fejezet (1945–2000) íróinak munkásságát többé-kevésbé nyomon követheti az érdeklődő olvasó, az első részben közölt elbeszélők – esetleg Tamás Mihály jelent kivételt – aligha közismertek (ilyen szempontból akár hiánypótlónak is nevezhető ez az értő válogatás), pedig ezek a novellák segítenek megérteni a két világháború közötti időszak kisemberének sivár, kilátástalan helyzetét, megannyi emberi tragédiáját.

A kötetnek nemcsak a válogatása igényes, hanem külalakja is tetszetős. (Intermix Kiadó, Budapest–Ungvár, 2001.)

pm