Grecsko marsallnak készített bárszekrényt

Rendkívüli szabadság hálából

A nagyberegi Sass Lajos édesapjától tanulta el a kádármesterséget, akinek saját kádárműhelye volt a háború előtt. A szovjet időkben a nagyberegi fafeldolgozóban folytatta munkáját. Az évek során számos 25-50 hektós hordót készített, de fabrikált kicsiny, 5 literes hordókat is, amelyekért egy alkalommal télvíz idején Odesszából küldtek kamiont, csak azért, hogy az ottani étterem szilveszteri ünnepségén az asztaloknál ezekből töltsék a bort. Mégsem ez volt számára a legemlékezetesebb megbízás.

1973-ban a szovjet hadsereg Grecsko marsall 75. születésnapjának megünneplésére készült. Ez alkalomból kereste fel egy magas rangú kárpátaljai katonatiszt a famegmunkáló üzemet, hogy egy fénykép alapján hordó alakú bárszekrényt készíttessen. Ezzel az ajándékkal szerették volna meglepni születésnapján a marsallt a kárpátaljai csapatok nevében. Az igazgató a fényképet azonnal átküldte a kádárokhoz, hogy megtudja, képes-e valaki elkészíteni az egyedi darabot. Sass Lajos vállalkozott a feladatra.

– Amikor elkészült a bárszekrény, eljött érte a tiszt. Kérdezte, hogy mivel tartozik. Én azt mondtam, hogy semmivel, hiszen fizetést kapok ezért, de ő ennek ellenére a zsebembe nyomott egy 100 rubelest. Azután beszélgettünk még egy kicsit, s elmondtam neki, hogy a fiam a Moszkvát védő belső gyűrűben szolgál, ahonnan nem jöhet haza szabadságra, pedig nagyon szeretnénk látni. Erre azt mondta, hogy szilveszterre itthon lesz a fiam – meséli Sass Lajos. – Teltek-múltak a napok, és a fiam még mindig nem érkezett meg. Már szilveszter volt, s nem nagyon reménykedtem benne, hogy hazajön. Épp az autót szereltük, amikor a főútról egy katona fordult le a házunk felé. A fiam jött meg.

Ifj. Sass Lajosnak nemcsak öröme származott abból, hogy hazajöhetett. A november 7-i ünnepi díszszemlén bajtársai közül egyedül őt szabadságolták, aminek hallatán még a tisztek is felhördültek.

– Mielőtt megkaptam a szabadságot, sokat kérdezősködött a politikai tiszt, hogy miért írt levelet az érdekemben a kárpátaljai hadosztály parancsnoka. Talán attól tartottak, hogy kém vagyok – meséli ifj. Sass Lajos, aki ma Kaszonyban él. – Csak azután nyugodtak meg a kedélyek, miután visszatértem a szabadságról, és elmeséltem az egész történetet.

kz