Akár korán, akár későn, de érdemes belekezdeni

Csap felé közeledve, a paprikatermesztésről (is) híres Nagydobronyt elhagyva következik egy hasonló nevű, „kisebb”, szintén nagy gazdálkodó település, Kisdobrony. Rovatunk ezen részében ezt a „kis” falut, s néhány, ügyes szülöttét és/vagy lakóját mutatjuk be.

Vissza az iskolába

– Amikor gyerekkoromban elmentünk valahová, például lagziba, mindig a zenészeket figyeltem, hogyan játszanak – mesélte zenészpályája kezdetéről Varga Bertalan. – Engem is érdekelt a zenélés, így 1997-ben, amikor megnyílt nálunk a zeneiskola, rögtön szóltam itthon, hogy szeretnék én is járni. Be is iratkoztam harmonikára és trombitára. A zeneiskola befejezése után felvételt nyertem az Ungvári Közművelődési Szakközépiskolába. Népzenei vonalon indultam tovább, de már csak harmonikával. Tanulmányaim során gyakran jártunk fellépni. Tagja voltam a Napraforgó Népi Együttesnek, aminek volt tánccsoportja és hangszeres együttese is. Számos helyet bejártunk, Kijevben első helyezést értünk el egy versenyen. De kísértem az Eszenyi Ritmus Néptáncegyüttest és a Rózsa Népdalkört is. 2000-ben kezdtem el különböző rendezvényeken, falunapokon, születésnapokon, lakodalmakon zenélni. Ez úgy indult, hogy szüreti bál volt itt, s felkértek, hogy kísérjem a szüretiseket a felvonuláson. Aztán jött egy lagzi, és egyre jobban beindult a lagzizás. Az elmúlt 14 év alatt már jóval több mint 200 lakodalomban zenéltem, zenéltünk az együttesünkkel. Igyekszünk alkalmazkodni az igényekhez, de egy 200 személyes lagzin úgyis lesz legalább 10-20 olyan ember, akinek nem fog tetszeni az a zenei stílus, amiben épp játszunk. Persze, el lehet ejteni 1-2 rockszámot, ha az ifjú pár azt szeretné, de nem egész este, hisz a lakodalomnak is megvannak a maga hagyományai. Kilenc éve pedig tanítok is a helyi zeneiskolában. Már a felvételinél rá lehet jönni, hogy egy gyerek zeneileg milyen beállítottságú, de azért igyekszem rávezetni a tanítványaimat a népzenére. Fontosnak tartom, hogy néphagyományaink, népdalaink fennmaradjanak az utókor számára. Mert romlik a helyzet. Régebben, amikor a nászmenetet kísértük, voltak, akik végig énekeltek közben. Az utóbbi években viszont mi játszunk, az emberek pedig csak hallgatnak. De vannak azért még falvak, ahol él még ez a hagyomány. Én pedig szeretném, ha ezek a dolgok meg is maradnának, mert mégiscsak hozzánk tartoznak.

Orchidea és bonsai – gyöngyökből

Pinte Nóra két évvel ezelőtt kezdett el gyöngyfűzéssel foglalkozni. Unokatestvére mutatott meg neki 1-2 dolgot, a többire pedig már egyedül jött rá. Elmondása szerint, ha az ember gyöngyből elkészít például egy kis levelet vagy virágot, utána már ki tudja találni, hogy készül el egy másik. A különböző virágokon (ibolya, liliom, orchidea) kívül fenyőt és bonsai-fát is készít gyöngyből. Utóbbi a legbonyolultabb szerinte, mert a fűzésen kívül még drótból el is kell készíteni, csavarni, összerakni a fa törzsét, ágait. Vannak, akik állandó jelleggel vásárolják a munkáit, s gyakran kap megrendeléseket is. A KMKSZ helyi alapszervezete által múlt év őszén rendezett kézművesnapon és a helyi parókián is vezetett már foglalkozást gyerekeknek gyöngyfűzésből.

Sosem késő elkezdeni

Gál Gizella mindössze 12 évvel ezelőtt, 60 éves korában kezdett el varrással, hímzéssel foglalkozni. Akkor betegsége miatt, sajnos, székhez lett kötve, s hogy legyen mivel tölteni a mindennapokat, szomszédasszonyától megtanult kézimunkázni. Ehhez elég volt számára mindössze két nap, s azóta úgy belejött, hogy már számos helyre vitték el munkáit ajándékként. Gyakorta vannak megrendelései (garnitúra, kendő lakodalomra, gyerekkocsiba, gyerekágyba való párna stb.), s az unokáknak is sok mindent készített már. Saját magának szokta lerajzolni a mintákat, s elmondása szerint sokszor megesett már, hogy újságból, vagy épp asztalterítő, tapéta mintájából merített ehhez ötletet. Mindig foglalkozik tehát valamivel. „Enélkül nem tudok meglenni” – mondja.

Férfi a szövőszék mellett

Varga Margit kezdetben „csak” kézimunkázással foglalkozott, s főleg eladásra készített különböző dolgokat. Nemrég viszont a szövésbe is belevágott. Kezdetben csak saját részre. Elmondása szerint, már korábban is tudott szőni, de komolyabban csak 6-7 évvel ezelőtt kezdett neki. Saját szövőszékén dolgozik. Bár magát a szövést egyedül is el tudja végezni, de a megvetést például már nem. Ehhez Nagydobronyból érkezik a segítség, mert Kisdobronyban már nem igazán foglalkozik más szövéssel. Alkalmasint pedig párja, Lajos is besegít neki a munkában. A szükséges rongyot vagy készen vásárolják meg, vagy még eredeti állapotukban, ruhaneműként, amit aztán saját maguk vagdosnak fel. Csíkozni általában saját elgondolása alapján szokott, de annál a pokrócnál, amit legutóbb megrendelésre kértek, már volt konkrét kérése a vevőnek ezzel kapcsolatban. Szorgalmának és persze a segítségnek is köszönhetően 4-5 métert tud leszőni egy nap alatt.

Munka a fával – otthon is

Solymos Géza Munkácson tanult asztalosnak a 70-es évek második felében, szakmunkásképzőben. Ezt követően 9 hónapig bútorgyárban dolgozott, majd katonaság után 22 éven át asztalosműhelyben. Jelenleg pedig szintén a famegmunkálás terén tevékenykedik. Otthonában számos olyan dolog van, ami két keze munkáját dicséri, de évente legfeljebb 1-2 alkalommal szokott megrendelésre ajtót vagy ablakot készíteni. Foglalkozását tehát munkahelyén kívül legfeljebb szabadidejében űzi.

Ajándékba, szeretetből

– Már iskoláskoromban elkezdtem hímzéssel foglalkozni – mondta el Komonyi Magdolna. – Abban az időben még nem úgy volt, hogy mindent meg tudtunk venni az üzletben. De ha valami volt, akkor mindenki vásárolt belőle. Én pedig már 12-13 éves koromban is úgy igyekeztem, hogy az én dolgaim ne legyenek olyanok, mint a másokéi. Ha volt egy egyszerű kis vászonruhám, akkor a szomszéd lánnyal rajzoltattam rá virágot, varrtam valamit az ujjára, esetleg kihímeztem a zsebét. Nagyon szerettem ilyesmivel foglalkozni az iskolában is. Mert volt kézimunkaóra, amin hímeztünk. Régen összeültünk a barátnőkkel, szomszédokkal, rokonokkal is ilyesmire. Ki mivel foglalkozott. Én kisebb szalvétákkal kezdtem, azokra varrtam rá virágokat. Ezzel töltöttem el az időt a munkahelyemen is, mert teherautóval jártam, és gyárak, raktárak előtt nagyon sokat kellett várakoznom. Vittem magammal kézimunkát, és míg vártam, addig varrtam. Olyankor boldog voltam, mert tudtam a kézimunkáimmal foglalkozni úgy, hogy közben a munkámat is végeztem. És így az idő is hamarabb telt. De megrendelésre vagy eladásra soha nem készítettem semmit. Ha az ember mindent igyekszik megcsinálni, akkor sablonosak lesznek a dolgok. De ha tényleg odaszánja magát, az már érték. Én ha csinálok valamit, azt csak ajándékba és szeretetből csinálom. Pénzért nem tudok dolgozni. De ma már nagyon kevesen hímeznek. Ha lesz egyszer lányunokám, igyekszem majd megtanítani őt rá.

Mi lesz az irkafirkából?

Komonyi Magdolna unokája, a mindössze 10 esztendős Hete Máté Sándor ugyan nem kézműves, s nem is mesterember, de hogy jó adag tehetséget örökölt, az vitathatatlan. Ráadásul pont a nagymama és a nagypapa figyeltek fel tehetségére akkor, amikor Máté nemes egyszerűséggel kifestette és telerajzolta nagymamája egyik már megrajzolt, kivarrásra szánt munkáját. Ők biztatták arra, hogy foglalkozzon a rajzolással komolyabban. Másodikosként elkezdett rajzszakköre járni, s azóta több, gyerekek munkáit bemutató kiállításon voltak már láthatóak művei. S szerepelt már eredményesen rajzversenyen is.

Ceruza, agyag, rongy

– Keramikus végzettségem van. 1990-ben fejeztem be az Iparművészeti Szakközépiskolát – tudtam meg Nagy Anikótól. – A következő év januárjában kezdtem el dolgozni a Nagydobronyi Középiskolában, s jelenleg is itt dolgozom rajztanárként. Néhány éve kezdtem el rajz-, kerámia- és szövésszakköröket is vezetni. Akik rendszeresen járnak, azok már tudnak például önállóan szőni. Elméleti tudnivalóként pedig elmondom, hogy milyen tartozékai vannak a szövőszéknek, minek mi a feladata, mi hogyan működik. Kerámián megbeszéljük a gyerekekkel, hogy milyen fajta agyagok vannak, melyik honnan származik, hogyan kell kiszedni belőle a kavicsot, melyik fajtának milyen a színe, mi az előnye és mi a hátránya. Először szélharangot készítettünk. Megcsináltuk a különböző kis formákat, aztán felfűztük őket. Majd jött a csengő és az angyalka elkészítése. Folyamatosan haladtunk az egyszerűbbtől a bonyolultabbig. Az angyal bonyolultabb dolog, mert maga a forma üreges, de ettől eltekintve stabilnak kell lennie. Dolgozunk különböző témák alapján is, mint például a cirkusz vagy a tenger állatai, élőlényei, de készítettünk már mozaikot is. Igyekszem nem befolyásolni a gyerekeket, hogy a saját ötleteiket valósíthassák meg. S ha rendszeresen járnak a szakkör alkalmaira, akkor fel is lehet zárkóztatni őket. Ez fejben dől el. Mert ha nagyon sokszor elmondom, hogy valamit hogy kell megcsinálni, akkor előbb-utóbb megjegyzik, s sikerülni is fog nekik. Nagyon szeretik egyébként a különböző pályázatokat, ahová el lehet küldeni a munkáikat.

Nagy Anikó elmondta, hogy bár vannak néha nehézségek, például az agyagbeszerzés kapcsán, azért az iskola mindennapjaiból, rendezvényeiből is kiveszik a részüket a szakkörösök: illusztrációkat, dekorációs tárgyakat készítenek, segítenek a termek feldíszítésében.

Kívánjuk, hogy sok-sok helyen hallassanak még magukról Kisdobrony ügyes kezű és tehetséges személyei, s bőven legyen még alkalmuk másoknak is megmutatni tehetségüket.

Akinek van kiegészítenivalója Kisdobrony múltjához, jelenéhez, hagyományaihoz, értékes tárgyaknak, iratoknak van a birtokában, és azt szívesen megmutatná, jelentkezzen levélben szerkesztőségünknél.

Espán Margaréta