A szarvasmarhák babesiosisa
Az eddig jól tejelő tehenem már két napja keserű tejet ad, és azt is egyre kisebb mennyiségben. Emellett elvesztette az étvágyát, a vizelete rózsaszínű lett, a szeme körüli részek pedig kifehéredtek. Miben betegedhetett meg az állat, és hogyan lehet meggyógyítani? – érdeklődött szerkesztőségünkben egy nevetlenfalui olvasónk. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre Varga Béla, a Jánosi Körzeti Állatorvosi Rendelő állatorvosa válaszol.
– A tehén minden bizonnyal a szarvasmarhák babesiosisában szenved – fejti ki az állatgyógyász. – A kórt egysejtű élősködők idézik elő, melyek elsődleges gazdaállatai a kullancsok és más vérszívók, például a szúnyogok, melyek a szarvasmarhák vérét szívva bejuttathatják az egysejtű parazitákat a háziállatok szervezetébe, s ha egy fertőzött állat megtámadása után meglepnek egy egészséges jószágot, a beteg szarvasmarha szervezetéből is átvihetik az élősködőket az egészségesekbe. Az egysejtű paraziták megtámadják a háziállatok vörös vérsejtjeit, azokban élősködnek, s ezzel leépítik, roncsolják azokat. Emiatt oxigénhiány lép fel a betegek szervezetében, vérszegényekké válnak, elveszítik az étvágyukat, előfordulhat, hogy leáll a bendőmozgás, az emésztés, és ha nem kezelik őket idejében, 7–14 nap alatt el is pusztulhatnak.
– Melyek a betegség tünetei?
– Már említettem az étvágytalanságukat. Ebből következik, hogy lefogynak. A vérszegénység miatt teljesen kifehérednek a szem körüli részek és a látható nyálkahártyák. A szarvasmarhák vizelete rózsaszínűre vagy pirosra színeződik. Az emésztés esetleges leállását jelzi, hogy a beteg állatok nem kérődznek. Ugyancsak a tünetek közé tartozik, hogy a jószágok belázasodnak, a tejelő tehenek teje kesernyés ízűvé válhat, lehetséges, hogy kis mennyiségű vér kerül a tejükbe, s akár el is apadhat a tejük.
– Miként gyógyítják meg a beteg szarvasmarhákat?
– Először is laboratóriumban bevizsgáltatjuk a vérüket, hogy biztosak legyünk benne, csakugyan babesiosisról van-e szó. Ha igen, akkor izomba adott injekcióval olyan gyógyszereket juttatunk az állatok szervezetébe, melyek elpusztítják az egysejtű élősködőket. Naponta egyszer injekciózzuk be a szarvasmarhákat, s ha szükséges, a betegek állapotától, immunrendszerük legyengülésétől függően, a következő napon vagy akár az azutáni napon is meg lehet ismételni a kezelést. Az egyes kezelések között 24 órának kell eltelnie. Súlyosabb esetekben pedig az izomba adottakon kívül intravénás injekciókat is beadunk az állatoknak. A kezelés ideje alatt két-három napig nem szabad kiengedni a szarvasmarhákat a legelőre, nehogy újból megfertőzzék őket a kullancsok. A megelőzés érdekében pedig általában sem szabad mocsaras legelőre hajtani az állatokat, ahol több esélyük van a megfertőződésre.
Lajos Mihály
