A szőlő ültetésének előkészítése 3.

Kárpátaljára jellemző a sokszínűség minden tekintetben. Ez a szőlőfajtákra is igaz, bár a szovjet éra alatt vidékünk szőlőtermesztése nem sokat fejlődött. A filoxéra pusztítása után elindult az újratelepítés, de sajnos, ez nem tartott sokáig. A szépen újratelepített ültetvényeket kivágták, nagyüzemi megmunkálásra alkalmas, direkttermő fajtákat ültettek. A direkttermő fajták minősége messze elmarad az európai fajtákétól, termesztésük pedig nem igényel nagy hozzáértést. A régi és új európai szőlőfajták térnyerése csak a rendszerváltás után indult meg ismét, de újraültetésük állami támogatások híján lassan halad. A kárpátaljai gazdák kitartását jelzi, hogy önerőből is telepítenek szőlőt, pedig ez igen költséges és lassan megtérülő befektetés. Már csak ezért is kiemelten fontos a jó fajtaválasztás.

A fajtaválasztáshoz először is ismernünk kell a fajták fő értékmérőit. Az értékmérők összessége adja a szőlő termesztési értékét. A termőfajták termesztési értékét úgy tudjuk megítélni, ha ismerjük azokat a követelményeket, amelyeket velük szemben támasztunk. Az ideális szőlőfajtáknak nagy a termésbiztonságuk (fagytűrők, ellenállnak a rothadásnak és a gombás betegségeknek stb.), nem igényesek, kielégítően teremnek, jó minőségű termést adnak – piacosak, szépek a fürtök csemegeszőlő esetében, illetve jók a borászati feldolgozási mutatóik. Olyan szőlőfajta természetesen nincs, amely minden említett követelménynek egyformán és messzemenően megfelelne. A termesztési értéket meghatározó tulajdonságokat 10 csoportba oszthatjuk: érési idő, növekedési erély, termőképesség, termés minősége, talajigény, ellenállóképesség, ültetvényszerkezethez való viszony, termesztéstechnológiai igény, borászati sajátosságok, csemegeszőlők sajátosságai. A termesztési érték meghatározásához ezeket az értékmérőket külön-külön kell megvizsgálnunk, majd ebből levonni a megfelelő következtetéseket.

A szőlőfajták több nagy csoportba oszthatók. Először is vannak az európai nemes szőlők és a direkttermő vagy alanyfajták. Az alanyfajták gyökérzete ellenáll a filoxérának, de termése nem minőségi, ezért csak oltásra használjuk őket. Az európai fajták további csoportokra oszthatók felhasználás szerint: vannak csemegeszőlők és borszőlők. A borszőlők két típusba sorolhatók aszerint, hogy belőlük fehér- vagy vörösbor készül. Nálunk emellett jellemző a hagyományos régi fajták és az új világfajták jelenléte is. Vidékünkre régóta jellemzőek és jól bevált fajták, az Ottonel muskotály, traminer, leányka, királyleányka, olasz rizling, bakator, furmint, sárga muskotály, zweigelt, cabernet sauvignon, merlot. Ezeken kívül az utóbbi években sok új fajta is elterjedőben van, ilyen a Bianca, cserszegi fűszeres, Aletta, Néró, Medina, golubok, saperavi.

Csemegeszőlőknél sokféle csoportosítás képzelhető el. Csoportosíthatunk szín szerint (fehér, rózsaszín, kék és a szivárvány nagyon sok árnyalata), bogyóforma és származási hely szerint. Vidékünkön talán a legegyszerűbb származási hely szerint két nagy csoportra osztani csemegeszőlőinket. Az egyik csoportot a régi és új magyar, valamint más Európában nemesített fajták képezik, a másikba az Ukrajna belső területeiről és Oroszországból idekerült új nemesítésű fajták tartoznak. A két nagy csoport között sok eltérés figyelhető meg. Az ukrán fajták mind bogyójuk, mind pedig fürtjeik méretében felülmúlják a magyarokat. A magyar fajták esetében viszont nagy hangsúlyt fektetnek az ízre és a termésbiztonságra, a magyar fajtákra általában jellemző, hogy nemesítésüknél egy muskotályos fajtát is felhasználnak, aminek köszönhetően kellemes, harmonikus ízű szőlőt kapunk.

A magyar fajták nemesítésének szigorúbb feltételei vannak, ennek következtében csak olyan fajták kapnak állami elismerést és kerülnek szaporításra, amelyeket több éven át megfigyeltek, termőképességüket tesztelték. Az ukrán rendszer kevésbé ellenőrzött, így nagyon sok fajtát állítanak elő, bár ezek termesztési értéke sokszor elmarad az ígérttől, ráadásul vidékünk klímája sokkal inkább a magyar klímához hasonló, mint az ukrajnaihoz, ezért nem minden ukrán fajta érzi itt jól magát. Ezért is hoztam létre egy kísérleti ültetvényt, amelyen mára már több mint 140 ukrán és magyar szőlőfajtát ültettem el, amelyeket csak néhány évi termesztés és megfigyelés után szaporítok. Felsorolok néhány nálam jól bevált magyar csemegeszőlő-fajtát, amelyeket ültetésre ajánlok: palatina (augusztusi muskotály), Boglárka, Pölöskei muskotály, Cegléd szépe, Eszther, hamburgi muskotály, Kozma Pálné muskotály. Ezekről a fajtákról röviden.

Palatina: ígéretes új fajta. Háztáji kertekben elterjedt. Rövid tenyészidejű, korai fajta, augusztus második felében érik. Erős növekedésű. Termőképessége jó. Évről évre kielégítően terem. Fagy- és téltűrése kiváló. A gombás betegségeknek jól ellenáll. Termésbiztonsága kiváló.

Boglárka: igen korai, augusztus elejétől fogyasztható. Erős növekedésű. Termőképessége gyengébb, mint a Palatinának. Fagy- és téltűrése átlagos. Fürtje és bogyói nagyok, tetszetősek.

Pölöskei muskotály: középérésű fajta, de termése sokáig a tőkén hagyható, szeptember elején szüretelhető. Kettős hasznosítású: nagy vállas fürtjei és igen finom muskotályos bogyói borostyánsárgára érnek, ropogósak, csemegeszőlőnek nagyszerűek, de bora is kiváló, magas cukorfokkal szedhető, intenzív muskotályos illattal rendelkezik. Fagytűrése nem kimagasló, de a gombás betegségeknek jól ellenáll, bőven terem.

Cegléd szépe: középérésű fajta, szeptember derekától érik. Közepes növekedési erélyű. Fagy- és téltűrése jó. Ellenállósága a rothadással szemben kiváló. Fürtje közepes, hengeres alakú. Bogyói középnagyok, húspirosak. Jól szállítható, színe miatt kelendő.

Eszther: igen korai, augusztus elején érik. Megbízhatóan terem. Téltűrése átlagos. A gombás betegségeknek jól ellenáll. Fürtje vállas, nagy. Bogyói hamvas kékek, megnyúltak.

Hamburgi muskotály: késői érésű fajta. Szeptember végén érik. Erős növekedési erélyű. Termőképessége jó. Közepesen fagytűrő. Rothadásra nem hajlamos. Bogyói igen nagyok, gömbölyűek, kék színűek, ropogós szeműek intenzív muskotályos ízzel.

Kozma Pálné muskotály: igen korai érésű fajta. Augusztus elején érik. Közepes növekedési erélyű. Termőképessége jó. Fagytűrése közepes. A rothadással szembeni ellenállósága átlagos. Fürtje átlagos vagy nagy. Bogyói sárgák, megnyúltak, intenzív muskotályos ízűek. Koraisága miatt jól eladható.

Az Ukrajnából származó fajták általában nagyobb fürtűek és nagyobbak a bogyóik is, bár egyes fajtáik nem megbízhatóan teremnek. Felsorolok néhány általam kipróbált és bevált fajtát, amelyeket telepítésre ajánlok: Arkagyija, Lora, vosztorg, podarok Zaporizzsja, krimszkaja zsemcsuzsina, flamingó, Alej 2, Viktória, Denal, ruszmol, Pleven usztojcsevij, karmakod, Cardinal AZOSZ, Sztrasenszkij, kodrjanka, szputnyik, odeszkij szuvenyir, Kobzar, Timur. Ezen fajták részletes leírását a következő cikkben közlöm.

Varga István benei szőlész-borász, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója