2014. október 5.

Krisztusban kedves testvérek!

Október 1-jén görögkatolikus egyházunkban Istenszülő Szűz Mária oltalmának ünnepe van. Egyházunk fontosnak tartja, hogy megemlékezzen a boldogságos Szűz Mária életének fontos eseményeiről mint az üdvtörténethez kapcsolódó eseményekről, s azokról az emberekről, akikről biztosan tudja, hogy az Isten országába bejutottak. Hagyományaink szerint külön imádságokkal szoktunk fordulni az Istenszülő Szűz Máriához és a szentekhez. Ezért sokszor bírálnak is bennünket a más vallású emberek, hogy mi imádjuk a szenteket. Ezt a vádat vissza kell, hogy utasítsuk, mert a katolikus egyházunkban nem imádjuk a szenteket, hanem csak tiszteljük őket. Az imádság nem egyenlő az imádással! Az imádás egyedül az Istent illeti meg, éppen ezért a szentekhez mondott imádság nem az imádatunknak a kifejeződése, hanem a tiszteletünknek és a szeretetünknek a jele. A szentek között a legnagyobb tiszteletet az Istenszülő Szűz Máriának, Jézus édesanyjának adjuk meg, de az őhozzá mondott imádság is csak a tiszteletünknek a jele. Amikor imádkozunk a szentekhez, akkor nem történik más, mint az, hogy kérjük őket a közös imádságra, tudniillik hogy velünk együtt imádkozzanak ők is a mindenható Istenhez. Sokakat megtéveszt még az is, hogy megcsókoljuk a szentek ikonjait és ereklyéit, s ezért gondolják úgy, hogy mi imádjuk a szenteket. Amikor valaki megcsókolja a családtagját, szerelmét az nem az imádatának a jele, hanem a szeretetének a kifejeződése! Ez él az egyházunkban a szentek tiszteletével kapcsolatban is, amikor tehát megcsókoljuk az Istenszülő Szűz Mária és a szentek ikonjait, akkor a szeretetünket fejezzük ki irányukba. Ilyen egyszerű és tiszta a mi hitünk, ami a hétköznapi életünkből indul ki, hogy az ember ne színészkedjen a templomban és éljen másképp a hétköznapokban, hanem ahogy él a hétköznapokban, az legyen jelen a templomban is. Így őszinte és tiszta az ember hite és vallásossága, melyre példaként ott állnak előttünk azok a szentek, akikről a liturgikus év folyamán megemlékezünk.

Egyházunk ragaszkodása Máriához mint Jézus Krisztus édesanyjához mind a mai napig fennmaradt egyházunkban, hiszen közel kétezer éven keresztül őrzi és ünnepli Mária életének eseményeit egyházunk. Ez a ragaszkodás rajzolódik ki Szent István apostoli királyunk életéből is, aki arra törekedett királysága alatt, hogy keresztény nemzetté nevelje és tegye a magyar nemzetet. Államalapító királyunk a magyar nemzetet az Istenszülő oltalmába ajánlotta, hogy ő őrködjön fölöttünk, és imádkozzon értünk a mindenható Isten előtt. Ezer év elteltével ma is azt látjuk magunk körül, hogy a pogány magatartás és gondolkodás mennyire jelen van az életünkben. Mennyi sokan vannak nemzetünkben, akik nem követik államalapító királyunk példáját, aki tudta, hogy a keresztény hit nélkül a magyar nemzet a pusztulás felé fog tartani, és meg fog semmisülni. Ma, amikor azt látjuk, hogy mennyi ember él Isten nélkül ebben a világban, arra kell nekünk is törekednünk, hogy kereszténnyé tegyük ezt a világot, elkezdve saját magunkkal. Ehhez kérjük az Istenszülő Szűz Máriának imádságát és közbenjárását. Ámen.

Csirpák József
salánki görögkatolikus áldozópap