„Komoly művészetnek komoly hatása van”

RIT-kiállítás Ungváron

December 19-én nyílt meg Ungváron a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) hagyományos téli tárlata. A kárpátaljai magyar képzőművészek szakmai fejlődését elősegíteni hivatott és bemutatkozási lehetőségét biztosító, Kisebbségekért díjas társaság idei tárlata különösen gazdag kínálattal várja a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget.

Az idei tárlaton többek között Matl Péter nagy köztéri kőszobrairól készült fotókat, Szocska László faplasztikáit és ifj. Hidi Endre szobrait, plasztikáit, Magyar László, Benkő György, Berecz Margit, Kulin Ágnes, Réthy János, Tóth Róbert, Erfán Ferenc, Kalitics Erika, Klisza János, Kopriva Attila, Őri Mihály és Veres Ágota festményeit és pasztellképeit, Hrabár Natália és id. Hidi Endre kerámiáit láthatja a nagyközönség, illetve a társaság három új tagjának, a munkácsi Villásek Tibornak és Temető Istvánnak, valamint az ungvári Dikun Györgynek a képeit. Továbbá bemutatják Soltész Istvánnak és Habda Vladiszlávnak, Ukrajna érdemes művészeinek munkáit is, akik részt vettek a RIT Hollósy Simon Alkotótáborában, illetve Balogh Mária kerámiapannóit.
A reprezentatív kiállítás megnyitóján megjelenteket Erfán Ferenc festőművész, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója, a Révész Imre Társaság tagja köszöntötte, aki külön bemutatta a kiállításra meghívott három vendégművészt, valamint külön köszöntötte Bodnár Zsolt ungvári magyar konzult és Jurij Mosickij kijevi jogászprofesszort. A tárlatot Magyar László, a RIT elnöke nyitotta meg, aki emlékeztetett, hogy több mint tíz éve nem múlt el úgy de­cember, hogy a RIT művészei ne mutatták volna be a maguk mögött hagyott évben elkészült munkáikat. „Nagyon remélem, hogy ez a tradíció még nagyon sokáig megmarad, és tovább fog fejlődni a kárpátaljai magyar képzőművészet”. A RIT elnöke elmondta, hogy jövő tavasszal szeretnék megszervezni a társaság alapításának 25. évfordulóján azt a nagyszabású jubileumi tárlatot, ahol a ma már külföldön élő egykori alapító tagok, művészek munkáit is bemutatják majd. Ennek a nagyszabású kiállításnak a főpróbája az idei évvégi kiállítás.
A kiállítás társszervezőjének, a KMKSZ-nek a nevében Tarics Zoltán, a KMKSZ Ungvári Alapszervezetének elnöke köszöntötte a kiállítás-megnyitó közönségét, hangsúlyozva, hogy ha nem lenne művészet, irodalom, zene és tudomány, akkor az életünk nem lenne teljes értékű, csak létezés lenne. Végül azt kívánta a társaság művészeinek: „Adjon továbbra is az Isten nekik ihletet, a látásuk ne tompuljon, finomuljon. Legyenek továbbra is termékenyek.”
Végül Olena Prihogyko művészettörténész értékelte a RIT művészeinek munkásságát, és a kiállított műveket.
A kiállító művészeket is megkérdeztük az idei évről és a kiállításról:
Erfán Ferenc festőművész a kiállított műveket elemezve tudósítónknak elmondta: „A kárpátaljai festőiskolának a gyökerei ott vannak a magyar művészetben. A magyar művészet a XIX–XX. században belekerült a világ művészeti keringésébe, méghozzá saját arculattal. Ismert és nagyhatású magyar művészek voltak Párizsban, Münchenben, Oroszországban, Amerikában. Mindenütt, ahol volt igazi nagystílű művészet, ott voltak a magyarok, és méltó helyet foglaltak el, hogy csak Kassákot, Kádár Bélát, vagy a Nyolcakat említsem. Az úgynevezett kárpátaljai festőiskola alapítói, Erdélyi Béla és Boksay József már ebből indultak ki. Révész Imre volt Boksay József tanítómestere, míg Iványi-Grünwald Béla Erdélyi Béláé. Boksay József és Erdélyi Béla körül később itt, Kárpátalján egy egész művészkolónia alakult ki, és elmondhatjuk, hogy a kárpátaljai festőiskola egésze magyar ajkú volt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki nem magyar ajkú, az nem ugyanolyan jó művész. Ezt a gyökerek miatt emelem ki, amelyek olyan erősek voltak, hogy azokat az 1945 utáni szovjetrendszer, a kommunizmus sem tudta eltüntetni. Sok művész eltűnt, mások feltalálták magukat az új körülmények között, de máig érezhető a magyar művészet erős hatása a kárpátaljai művészek munkáin, függetlenül attól, hogy magyar ajkú vagy nem az illető művész. Ezt nevezik ma az ukrán festészeten belül kárpátaljai iskolának. Komoly művészetnek komoly hatása van, a nem komoly művészet pedig ma van, de holnap eltűnik.”
Klisza János gyönyörű pasztelltechnikával készült tájképekkel volt jelen a kiállításon, amelyről elmondta: „Én úgy tudom, hogy Ungváron mindig a révészeseké a legjobb kiállítás. Az idei különösen eredményes, nagyon örülök annak, hogy kiállít velünk idén Habda László meg Soltész István is, akik még nem tagjai a társaságnak, de nagyon jó festőművészek, és ott voltak a legutóbbi alkotótáborunkban. Számomra új dolog, hogy közösen festettünk Habdával egy képet, amely szerintem jól sikerült, mindenkinek tetszett, rá is került a munkácsi kiállítás plakátjára. Az ilyen közös munka meglehetősen ritka az általában egoista festőművészek világában.”
Matl Péter szobrászművész: „Rendkívül jó munkák vannak kiállítva, nagyon örülök neki. Hazajött Kulin Ágnes a tanulmányainak befejezése után, ami szintén örömmel tölt el, most, amikor a legtöbben elmennek Kárpátaljáról. Sikerült idén a szobrászok számára is szerveznünk egy művésztelepet, ennek köszönhetően három köztéri szoborral gazdagodott a Beregszászi járás. Itt, a kiállításon ezekről, sajnos, nem látható fotó, de látható például az innen tíz kilométerre, a ma Szlovákiához tartozó Szobráncon felállított, öt méter magas Mihály arkangyalt ábrázoló kőszobromról.”
A kiállítás január közepéig tekinthető meg az ungvári Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeumban.

dózsa