Szeressük a szabadságot, és keressük az igazságot

A márciusi ifjak üzenete

1848 tavaszán Ugocsában is hullámokat vetett a március 15-i forradalom tisztító vihara. S a forradalom 167. évfordulóján Nagyszőlős magyarsága is megemlékezett a dicsőséges történelmi eseményről a reformer politikusról, a forradalmi országgyűlés felsőházának alelnökéről, majd elnökéről, báró Perényi Zsigmondról elnevezett magyar tannyelvű középiskola dísztermében.

Az ünnepséget Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket, köztük dr. Torzsa István és Faragó László beregszászi magyar konzulokat, Barta Józsefet, a KMKSZ alelnökét és a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnökét, Milován Sándort, a KMKSZ tiszteletbeli elnökét, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjét, valamint Homoki Gabriellát, a Perényi Zsigmond Középiskola igazgatóját. Majd beszédében kifejtette: március 15. a szabadság és a haza szeretetéről szól. S mit jelent a szabadság? A béklyóktól és rabságtól mentes életet. Ezért küzdöttek forradalmunk és szabadságharcunk hősei, akik tudtak hinni a Gondviselésben és abban, hogy ha tudunk hinni a változtatás lehetőségében, tudunk is változtatni sorsunk menetén.
Dr. Torzsa István arra emlékeztette a megjelenteket, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Nemzeti Múzeumnál tartott március 15-i ünnepi beszédében nemcsak az anyaországi magyarokhoz intézte szavait, hanem minden magyarhoz, éljen bárhol is a világon. Majd felolvasta a kormányfőnek a határon túli magyarokhoz intézett ünnepi levelét.
Barta József arról szólt, hogy mi, kárpátaljai magyarok most egy háborús helyzetben lévő országban emlékezünk március 15-re, amikor a katonai mozgósítás, a tavaszi sorozás a hadseregbe, valamint a gazdasági-pénzügyi és szociális válság miatt a félelem, az aggodalom és a kilátástalanság érzése uralkodott el a szívekben. Sokan – és nemcsak kárpátaljai magyarok– úgy érzik, a határon átkelve találhatnak biztonságot és megélhetést. Ám ha tömegessé és véglegessé válik az itteni magyarok kivándorlása, az tragikus következményekkel járhat az asszimiláció miatt amúgy is veszélyeztetett közösségünkre nézve. Ezért a KMKSZ – történelmi egyházainkkal és más kárpátaljai magyar szervezetekkel összefogva –, az anyaország támogatásával olyan programokat dolgoz ki, amelyek megvalósítása javíthat a kárpátaljai magyarok rendkívül nehéz helyzetén, elősegítheti a túlélést, a szülőföldön magyarként való megmaradást. Majd a felszólaló kitért a márciusi ifjakra, 1848–1849 többi hőseire, akik készek voltak életüket kockáztatni a szabadságért, igazságért. Ha méltó utódai akarunk lenni hős elődeinknek, szeressük a szabadságot, keressük az igazságot, és e törekvéseinkben legyünk bátrak. Vigyázzunk, hogy bátorságunk ne vakságban nyilvánuljon meg, hanem a félelmeinktől való szabadulásban, a jogainkért való kiállásban.
A beszédeket követően a Perényi Zsigmond Középiskola diákjai ünnepi műsorukban felidézték 1848. március 15-ének eseményeit. A tanintézet parkjában álló Perényi-szobor talapzatán elhelyezték az iskola, a beregszászi magyar konzulátus és a KMKSZ koszorúit. A Kokas Banda zenekari kísérete mellett csodaszép néptáncműsort mutattak be az oktatási intézmény tanulói. A Kokas Banda pedig gyönyörű népzene-, népdal- és néptánccsokrot „nyújtott át” a közönségnek, amely vastapssal jutalmazta a magas művészi fokon előadott néptáncokat.

Lajos Mihály