Mezey Katalin: Kettős bordicséret

Az asszony mondja:

A férfi, hogyha nem iszik, komor,

kedvetlen, kákán is csomót keres,

faggat, elszámoltat, veszekedik,

a pénzeszacskó száját beköti.

De ha felhajt már jókor egy pohárral,

mindenkivel évődő és beszédes,

nem számolja a pénzt, amit kiad,

s a két hónapja megvett selymet is

hajlandó akár újra kifizetni.

Simul, szorongat, kényeztet, ígér,

sír, könyörög, zsarol és fenyeget,

mégis azt teszi, amit te akarsz,

könnyen az ujjad köré tekered.

A férfi s a bor, mint test és a lélek,

egymás nélkül mindkettő kevesebb.

A férfi mondja:

Az asszony, hogyha nem iszik, kíváncsi,

mindenre figyel, mindent megjegyez.

Percre számolja jöttöd-mentedet,

mint bolygó pályáját a csillagász.

Zsebedet, tárcádat, táskádat, mint a röntgen

átvilágítja, észre sem veszed.

Telefonod, leveleid, ingedet és gatyádat

legjobb, ha rögtön nála keresed.

De ha iszik, szavait egybeölti,

maga se tudja, kinek mit beszél.

Feltárja lelke legbelsőbb zugát is,

és végbe viszi, amit fejébe vesz.

Amit nem tenne soha a szemed láttán,

most megteszi, ha akarod, ha nem.

Hódításait kérkedve tartja számon,

másra nem is emlékszik, nemigen.

Asszony és bor, pokol és a sátán,

ha együtt vannak, tudod, mire számíts.

Külön-külön: kettős veszedelem.

A 2015-ben Kossuth-díjat elnyert Mezey Katalin itt olvasható frappáns költeménye a Bolygópályák című 2010-es kötetből való, ahol egy egész ciklus kapta ezt a címet: Férfi és nő. A rengeteg szellemességből összeálló ciklus kiemelkedő darabja a Kettős bordicséret, mert sikeresen figurázza ki férfi és nő, egész pontosan asszony és férfi átalakuló viselkedését, miközben a vers – címéhez híven – igazi bordicséret lesz.

Már a költemény felépítése is érdekes. Az asszony mondja és A férfi mondja két különálló rész, ami kétféle szemléleti pontot eredményez. Mindkét rész két-két strófából tevődik össze, amely strófák egyforma logikai rend szerint vannak felépítve. Az első strófa mindkét esetben azt a helyzetet írja le, milyen a férfi – illetve a nő –, ha színjózan, a két második szakasz pedig arról számol be, milyen, mikor iszik, mikor „felhajt már jókor egy pohárral”. Így váltogatják egymást a találóbbnál találóbb észrevételek, a mulatságosabbnál mulatságosabb megjegyzések, melyek mögött valóságos női és férfi tulajdonságok, jellemek és jellembeli gyengeségek húzódnak meg. Az igazi derűt mindig az „átváltozás” adja, az a jellembeli és tulajdonságbeli átalakulás, mit egy-egy jó pohár bor „felhajtása” után tapasztal egyik a másikon.

Végső soron igazi varázsszert ajánl nekünk e vidám Mezey Katalin-költemény, varázsszert arra, mit kell tennünk, ha bármit el akarunk érni, ha egyáltalán jót akarunk, békét és nyugalmat a házban…

Penckófer János