„A szabadságot mindig meg kell védeni”
Emléktábla a hajdani kolostor romjainál
Nagyszőlős városa október 23-án új emléktáblával gazdagodott, mely a szépen rendezett területű Ugocsa- (más néven Kankó-) vár tövében, egy, a rárakódott földtől, valamint az eddig itt burjánzó növényzettől a közelmúltban megtisztított rom falainál hirdeti, hogy hajdan itt állt a ferences szerzetesek XVI. századi, első kolostora, valamint a kolostor temploma. (Az egyházi épületegyüttes elpusztulása után pedig a következő évszázadban, a város belterületén épült fel az utódja.) S a mohácsi vész után évtizedekig a mára rommá lett első kolostorban őrizték az olasz származású Kapisztrán János csontjait, azét az utóbb szentté avatott ferences rendi szerzetesét, aki jelentős szerepet játszott Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári győzelmében.
Fr. Magyar Gergely OFM, nagyszőlősi római katolikus plébános köszöntő szavai után Bocskai István, a város polgármestere lépett a megjelentek elé. Beszédében elmondta, hogy ha egy turista felkeresi Nagyszőlőst, hamar megtalálja a település legismertebb nevezetességeit: a templomokat, a Perényi-kastélyt, a várromot. Kevesebben tudják viszont, hogy egykor kolostor is állt a hajdani Kankó-vár mellett, ahol ferences szerzetesek élték mindennapi életüket. S bár a romokról többeknek csak a pusztulás jut az eszébe, a romok is őrzik történelmünket. Nagyszőlősnek – történelme során – kijutott a „romos időkből”, a pusztításokkal terhes időkből, s nemcsak a testi, hanem a szellemi, lelki nyomorúságból is. De voltak fényes korszakok is, amikor épült, szépült a város. Ezekre az időkre ugyancsak emlékeznünk kell, amikor itt vár, mellette pedig kolostor és templom állt. A fényes korokra való visszaemlékezésből pedig erőt nyerhetünk a jövő építéséhez.
Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár összekapcsolta a hatvan évvel ezelőtt kitört magyarországi forradalmat az 560 éve, 1456-ban lezajlott nándorfehérvári ütközettel. Mint kifejtette, ahogy ’56 forradalmárai, úgy Kapisztrán János sem habozott cselekedni, amikor cselekedni kellett. Keresztes sereget toborzott Nándorfehérvár felmentésére, és kereszttel a kezében tört ki a városfalak közül, rá az ostromló török hadra… S nem hiába győzött akkor és ott a keresztény sereg, ahogy 1956 forradalma sem tört ki hiába. A nándorfehérvári diadal évtizedekre feltartóztatta az oszmánok terjeszkedését, ’56 pedig hozzájárult a kommunizmus bukásához… Végezetül pedig a szónok kitért rá, hogy a magyarok mindkét küzdelem során nemcsak Magyarországot, hanem Európát is védték. A szabadságot védték, amit mindig meg kell védeni. Most is, amikor külső hatalom akarja megszabni Magyarországnak és egész Közép-Európának, mit tegyen…
Varga Kapisztrán atya, budapesti egyháztörténész ezt követően „rendhagyó történelemórát” tartott az őszi verőfényben egybesereglett hallgatóságnak. Bemutatta, hogy a források és a régészeti feltárások alapján milyennek is képzelhetjük el a hajdani kolostort. Mint elmondta, temploma – úgy tűnik – két toronnyal rendelkezhetett, s igen impozáns volt, hossza elérte az 50 métert, míg a városközpontban álló római katolikus templom 40 méter hosszú, s a legnagyobb magyarországi középkori templomok sem múlják felül a 60-65 méteres hosszúságot. A kolostor életében jelentős eseményt hozott az 1524. és az 1554. esztendő, amikor rendtartományi gyűlést tartottak benne. Egy 1529-ből származó forrás szerint abban az évben 22-en lakták a kolostort, köztük 9 pap, 2 papnövendék és 11 barát, az utóbbiak között pedig piktorokat, vagyis képírókat, üvegkészítőket, valamint egy kovácsot is megemlítettek. De 90-100 embernek is helyet tudott adni a kolostor. Maga az épület egy négyzet alakú belső udvart fogott közre, az épület udvar felé nyíló részén pedig egy folyosó futott körbe, az ún. kerengő, s innen lehetett megközelíteni a kolostor helyiségeit, köztük a káptalantermet, ahol a rendház hivatalos ügyeit intézték; a nagyméretű ebédlőt, ahol 70-90 személy is étkezhetett egyszerre, s az utóbbi mellett lehetett a konyha. Természetesen kút is tartozott az épülethez. A „rendhagyó történelemóra” végén pedig Kapisztrán atya körbe is vezette hallgatóságát a kolostor romjai körül, megmutatva az egyes épületrészek, helyiségek valószínűsíthető helyét.
A rendezvényt a Nagyszőlősi Római Katolikus Egyházközség énekkarának fellépése is színesítette, zárásként pedig a megjelentek elénekelték a Himnuszt, melynek fenséges dallamai végigszálltak a történelmet köveikben őrző romok fölött.
Lajos Mihály
