A málenkij robotra elhurcoltakra emlékeztek Beregszászban

A Pro Cultura Subcarpathica (PCS), a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke, Beregszász polgármesteri hivatala és a történelmi egyházak közös szervezésében november 19-én a Vérke-parti városban is megemlékeztek az 1944-ben málenkij robotra elhurcoltak beregszászi áldozatairól. A megemlékezés a város református templomában vette kezdetét, ahol ökumenikus istentiszteletre került sor, amelyet emlékmenet követett az elhurcoltak Puskin téri emlékművéhez.

A magyar és német nemzetiségű férfiak 1944. november 18-án indultak el az első állomás irányába, a szolyvai gyűjtőtábor felé, amely körülményeiben önmagában is megfelelt egy haláltábornak. Akik túlélték a szolyvai megpróbáltatásokat, azokat Sztarij Szamborig vezették, ahonnan marhaszállító vagonokban szállították őket a céltáborokba. A rendelkezésre álló adatok alapján Kárpátaljáról több mint 30 ezer személyt deportáltak a málenkij robot ürügyén. Ezen emberek rehabilitációjára mai napig nem került sor.

Ökumenikus alkalom lévén az istentiszteleten Molnár János római katolikus esperes-plébános, Marosi István görögkatolikus parochus, valamint Taracközi Ferenc református lelkész hirdette Isten igéjét, az elhangzott énekeket pedig a református gyülekezet kamarakórusa szolgáltatta.

Az áldásokat követően Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul mondott beszédet, amelyben felidézte a hetvenöt évvel ezelőtt történt iszonyatos eseményeket. „Talán egyetlen más magyar nemzetrész sem szenvedett annyit és olyan kegyetlen módon, mint a kárpátaljai magyar honfitársaink” – fogalmazott a főkonzul. A magyarok – éljenek a föld bármely részén  – „gyászolják a hetvenöt évvel ezelőtt elhurcolt áldozatokat: apákat, férjeket, családanyákat, fiakat, meggyalázott lányokat és asszonyokat; derékba tört fiatal életeket, a magyar egyházak elpusztított, börtönben vagy merényletben meggyilkolt püspökeit, lelkipásztorait” – mondta a kárpátaljai magyarságot ért legnagyobb tragédiát felelevenítve. Ezután a gyász hangulatát idézte fel Juhász Gyula Halottaink című versének szavaival. „Igazságtételért folyamodik az emlékezet az utókorhoz. Az erkölcsi, jogi rehabilitálás, az egykori írott rendeletekben és következetesen alkalmazott irányelvekben megtestesülő kollektív bűnösség eltörlése az utódhatalom megkerülhetetlen kötelessége, amiért a magyar közösség következetesen fellép, amit a KMKSZ és az UMDSZ áldozatosan szorgalmaz” – fűzte hozzá beszédéhez Szilágyi Mátyás.

A beszédet követően a beregszászi áldozatok neveinek felolvasására került sor, amit gyertyafényes emlékmenet követett a Kossuth térről az elhurcoltak beregszászi emlékművéig, amely közben koszorúkat helyeztek el az 5. sz. középiskola falán lévő emléktáblánál is. A Puskin térhez érkezve a jelenlévők elhelyezték az emlékezés gyertyáit és koszorúit, közben a családjaikhoz haza nem térő hősökre gondolva.

CsA