Interjú Dinnyés Józseffel

Koncert Csapon

Ahogy arról már röviden tudósítottunk, a Csapi Városháza nagytermében népes közönség előtt adott koncertet Dinnyés József zeneszerző, előadóművész, „daltulajdonos”. A másfél órás koncert után kárpátaljai barátairól, élményeiről és terveiről beszélgettünk a népszerű magyar előadóművésszel.

– Járt már korábban nálunk?

– Igen. Csapon 1986-ban voltam először. A 80-as évek derekától sokat jártam Kárpátaljára, amikor még magyar beruházásból építkezések folytak ezen a vidéken. Huszton például magyarországi munkások építették a gázvezeték-átemelő állomást, és a huszti magyarok közül is többen eljöttek a műsoromra, mert ők a magyarországi munkásoktól hallottak a koncertről. De sokat hívtak Moszkvába, Kijevbe is az ott tanuló magyarországi diákok, és olyankor eljöttem Kárpátaljára is. Olyan is volt, hogy az IBUSZ-szal átjöttem néhány napra, és amíg a turisták ismerkedtek a látványosságokkal, addig én gyűjtöttem a barátokat, a megjelent könyveket, írásokat.

– Ön sokat utazik határon túlra, talán Erdélybe a legsűrűbben…

– Nyilván Erdélybe többször megy az ember. Kárpátaljára is jöttem és jövök, ha lehetőség adódik rá. Jó, ha van baráti kapcsolat, de láthatja, nekem sok van, eljött Kisgejőcről Zselicki József, Dercenből Fodor Géza költő vagy Palkó Pisti, aki helybéli. Én pedig büszkén mondhatom, sok fontos barátom van Kárpátalján. Ezek a barátságok nem most kezdődtek, a KMKSZ megalakulásánál is ott voltam, ott ültem az első üléseken. De a kárpátaljai magyar irodalmi folyóirat születésekor is jelen voltam, és én támogattam a legjobban, hogy – az Illyés Gyula által leírt ötágú síp metafora alapján – Hatodik Síp legyen a neve. Összességében azt gondolom, hogy nem hanyagoltam el Kárpátalját sem.

– Tehát Ön a legfontosabb történelmi pillanatokban mindig itt volt velünk.

– Igen, mondhatjuk így is. Voltak nehéz napok is, például a KGB „rám szólt”, hogy menjek haza Magyarországra. A kijevi magyar konzult éjszaka felébresztették, hogy megtudják, ki vagyok én. Kihallgatták azokat a barátaimat, akiket meglátogattam. Több hasonló kaland is megesett akkoriban velem, például kiszúrták az autónk összes gumiját, a „bumázskám”, amellyel egyik városból a másikba átmehettem, soha sem volt megfelelő, stb.

– Ez a szovjet időszakban volt, gondolom azóta akadálytalanul utazhat.

– Nem teljesen. Míg a dohánycsempészek valahogy mindig át tudnak slisszolni a határon, addig nekem teljesen átkutatták a táskámat, amikor jöttem. De csak három almát és két citromot találtak, amit állítólag nem kellett volna magammal hoznom. Nem értettem, hogy miért csinálják ezt. De minden bizonnyal azért, mert a vámtisztnek az a dolga, hogy félelmet és zavart okozzon az utazóban, hátha kiderül róla valami. Engem viszont mindez zavar, nem vagyok eléggé toleráns.

– A magyar versek mellett külföldi költők magyarra fordított verseit is megzenésíti?

– Már nem. Bob Dylant fordítottam, illetve régebben nagyon sok versfordítást zenésítettem meg és énekeltem a Teli torokból című rádióműsoromban. De abból elegem lett. Például Bob Dylan dalaiból mit lehet elénekelni szívvel-lélekkel magyarul? Ezért aztán dalaiból szép lassan kiszórtam azokat, amelyeket nem írhatott volna meg Magyarországon.

– Kárpátaljai költők verseit is megzenésítette már, de most ezeket nem énekelte.

– A feladatom a versekkel az, ha elmegyek Erdélybe, akkor ott kárpátaljai és felvidéki verseket énekeljek. Felvidéken erdélyi és kárpátaljai vagy anyaországi verseket adok elő. Saját szülőföldjének a költészetét bizonyára mindenki ismeri, aki meg nem, az magára vessen.

– Készülnek újabb Dinnyés-dalok, újabb lemez?

– Persze, minden héten írok valamit. Most egy DVD-t adok ki, amin 45 órányi darab van. Igaz, hogy évek alatt írt dalokról van szó, de másik ezer dal kimaradt. Nem tudom, hogy hány dalom van, de kétezernél több, az biztos.

– Ön sikeres ember. Vannak még olyan céljai, amelyeket mindenképpen el szeretne érni?

– Ó, nagyon sok. Most egy énekmondó iskolát akarok nyitni. Az én énekmondó iskolámba egy hét-nyolc fős csoportot szeretnék összeverbuválni. Minden jelentkezőt meghallgatunk, tudását felmérjük, és személyre szabott tanterv alapján tanítunk. Ebbe az iskolába kárpátaljai gyerekek is bekerülhetnek. Volt már ilyen Magyarországon, de én másként szeretném. Nem sok kis Dinnyést akarok, hanem sok kis egyéniséget.

Badó Zsolt