Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk

A Kányádi Sándortól származó idézet örök érvényű. 1989 óta minden magyar, éljen bárhol is e hatalmas világon, január 22-én megünnepeli a magyar kultúra napját. 1823-ban ezt a dátumot írta Kölcsey Ferenc a Himnusz egy letisztázott kéziratára. Bár nem tudjuk, hogy az említett időpont a szöveg keletkezésének kezdetét vagy lezárást jelenti, ám január 22-e szimbolikussá vált az utókor számára.

A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) az együttműködő partnerszervezetekkel közösen rendezte meg a Magyar Kultúra Napja elnevezésű rendezvénysorozatát, amelyekre 2020. január 22-én került sor Beregszászban.

A rendezvényegyüttes koszorúzással egybekötött megemlékezéssel vette kezdetét a beregszászi II. Rákóczi Ferenc téren. Az egykori postahivatal falán lévő Kölcsey Ferenc emléktáblánál sorra kerülő meghitt eseményen a szervezők mellett részt vettek a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) helyi szervezeteinek képviselői, Magyarország Beregszászi Konzulátusának és a Beregszászi Polgármesteri Hivatalnak a munkatársai, a városi oktatási intézmények tanárai és diákjai és még sok érdeklődő.

Dr. Zubánics László, a KMMI és az UMDSZ elnöke a rendezvény házigazdájaként és első felszólalójaként hangoztatta a magyar kultúra fontosságát és aláhúzta, hogy ezen  különleges értékeknek kell az év origójaként szolgálniuk.

„Nemcsak kultúrájában és nyelvében él a nemzet, hanem himnusza által is, amire mi, magyarok nagyon is büszkék lehetünk” – kezdte ünnepi beszédét Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzul. Elmondása szerint a magyar himnusz igazán különleges: nem egy harcias katonai induló, nem önmagát mutogató, hanem a nemzet önbecsülését erősítő imádság. „Kevés nemzet mondhatja el magáról, hogy ily soká hűséggel viseltetett himnusza iránt” – zárta beszédét a főkonzul úr.

Babják Zoltán beregszászi polgármester beszédében köszönetét és háláját fejezte ki azért, hogy városunkban évről évre megemlékezhetünk a magyar kultúra napjáról. „S ami a legfontosabb, tehetjük mindezt anyanyelvünkön” – tette hozzá. Beszédében biztosította a jelenlévőket, hogy amíg érvényes megbízással rendelkezik, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a Beregszászban tapasztalható nemzetek közötti barátság továbbra is fennmaradjon.

„A kultúra nem egy-két nap alatt alakul ki, hanem több generáció munkája” – kezdte mondandóját Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke. Majd felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy bár számbelileg a magyarság nem a legnagyobb erővel bíró nemzet Európában, Brüsszelben és Kijevben mégis számolnak velünk és tartanak tőlünk.

Ezt követően Moritz László is köszöntötte a jelenlévőket és a megemlékezést, amelyet elmondása szerint a Svédországban emigrációban élő magyarok is évről évre méltatnak. A köszöntők után Pocsai Vince nyugalmazott lelkipásztor imádságban kérte Isten áldását a magyar nemzetre. A felszólalásokat a Kölcsey-emléktábla megkoszorúzása követte.

A programsorozat itt még nem ért véget, hisz ezt követően az Európa-Magyar Ház adott otthont a további eseményeknek.

A fél 11-kor már új helyszínen folytatódó program megnyitóját követően Deák Alexandra, a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola tanulója szavalta el nemzeti imádságunkat.

Pocsai Vince nyugalmazott lelkipásztor, a Magyar Kultúra Lovagja a 118. zsoltár 24–25. versei által kérte Isten áldását. „Nem csupán nemzeti öntudatunk köt össze bennünket, hanem az a drága kincs, amit nemzetünk apáról fiúra ad tovább: anyanyelvünk” – kezdte igehirdetését a tiszteletes. „Isten áldására szüksége van minden magyarnak! Ez az a nap, amelyről Isten is azt akarja, hogy megemlékezzünk” – mondta bizonyságtételében Pocsai Vince.

A lelki táplálékot egy zenés-irodalmi összeállítás követte, amelyet a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola növendékei adtak elő. Király András, az intézmény igazgatója az előadások előtt elmondta, hogy Isten áldásának köszönhető az a sok talentum, amellyel a művészeti iskola diákjai rendelkeznek. A tehetségek sorát Danku Gábor nyitotta meg, aki József Attila Nem, nem, soha! című versét szavalta el. Ezt Beethoven Rondo című négykezes zongorajátéka követte Ladányi Réka és Borgátó Jázmin előadásában. Végül, de nem utolsósorban egy Szergej Rahmanyinov-zongoraművet hallhatott a nagyérdemű, melyet Paládi Máté fiatal virtuóz játszott el.

Ezt követően Hajduk Márta dokumentumfilm-rendező és forgatókönyvíró tartott előadást a készülő Kisebbségben Kárpátalján című nagy formátumú dokumentumfilmjével kapcsolatban. A rendezőnőnek nem ez az első kárpátaljai vonatkozású filmje, hisz korábban már sikeresen megalkotott egyet Kárpátaljai tragédia címmel. A jelenleg is készülő műbe engedélyezett exkluzív betekintést a jelenlévőknek, amely egy kárpátaljai riporternő visszaemlékezéseit mutatja majd be.

A délután folytatásaként egy több előadásból álló blokkot hallgathattak meg a jelenlévők A kárpátaljai magyar értelmiség szerepe a rendszerváltástól napjainkig címmel. Az első előadást Dupka György, a KMMI igazgatója tartotta A rendszerváltás pozitív és negatív hozadékai Kárpátalján az irodalmi, művészeti, kulturális életben és a nyelvmegtartó küzdelemben címmel. A második előadásban dr. Tóth Mihály kisebbségi és alkotmányjogász számolt be a nemzeti kisebbségeket érintő törvényekről, a nyelvi korlátozásokról és a várható jövőről.

A képzőművészetek múltjáról, jelenéről és jövőjéről is szó esett a továbbiakban. Vári Fábián László költő a kárpátaljai irodalmi élet kezdetektől napjainkig tartó történetéről tartott előadást, Király András a zene és a tánc világába vezette el a nagyérdeműt, míg Matl Péter munkácsi képzőművész, a Pro Arte–Munkács elnöke beszámolt az elmúlt 25 évben kialakult szobrászati kezdeményezésekről és tapasztalatairól.

Az esemény befejezéseként átadásra kerültek a KMMI, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, valamint az Együtt Nívódíj kitüntetései is.

SD