Kísért a totalitárius múlt Kárpátalján

Ha nem volna annyira súlyos az ukrajnai magyarság helyzete, akkor talán a rossz emlékű szovjet múltba tett borzongató időutazásként is felfogható lenne az a gyalázat, ami azokkal a kárpátaljai magyarokkal esett meg, akiket az ukrán titkosszolgálat munkatársai vittek vagy rendeltek be telefonon az SZBU kárpátaljai főosztályának ungvári központjába csupán azért, mert egy róluk orvul készített videofelvétel szerint az ungvári magyar főkonzulátus épületéből jöttek ki. Utoljára több mint negyedszázaddal ezelőtt vegzált rendszeresen magyarokat hasonló, ám az ukránnál kifinomultabb módszerrel az SZBU jogelődje, a rettegett bolsevista titkosrendőrség, a KGB a "népek börtönének" és a "gonosz birodalmának" tartott egykori Szovjetunióban.

Azok a kárpátaljai magyar értelmiségiek, akik a múlt század 70-es éveiben jártak az Ungvári Állami Egyetemre, valószínűleg még emlékeznek a beregszászi születésű, s inkább a Notre Dame-i toronyőr Quasimodóra, mintsem a filmbeli szovjet titkos ügynök Stirlitzre emlékeztető Bácskai László KGB-s őrnagyra, a magyar nemzetiségű egyetemisták hírhedt "cukros bácsijára". A varangyarcú Bácskai ugyanis kizárólag magyar diákokra vadászott, mivel a szovjet rezsim minden magyar nemzetiségű állampolgárát eleve politikailag megbízhatatlannak, a Szovjetunió potenciális ellenségének tekintette. A megfélemlítésre kiszemelt magyar egyetemistákat azonban a bolsevista terrorszervezet nem citálta a KGB - jelenleg az SZBU - rossz hírű ungvári épülettömbjébe. Bácskai utcán, parkban leskelődve cserkészte be, vagy valamilyen ürüggyel a rektori hivatalba rendeltette "áldozatait". Hihetetlennek tűnhet, de a szovjet politikai rendőrség már a hetvenes években sem fenyegette a "kezelésbe vett" magyar diákokat családtagjaik, pláne rokonaik ellehetetlenítésével vagy tönkretételével, ahogy ezt manapság a magát jogállamnak aposztrofáló Ukrajnában az SZBU teszi. Márpedig a hírek szerint az egyik törvénytelenül meghurcolt kárpátaljai magyar fiatalembert SZBU-s vallatói azzal zsarolták, hogy unokatestvérét kirúgatják az orvosegyetemről, ha nem ismeri be a magyar állampolgárság felvételét.

Az ukrán titkosszolgálatnak ez az eljárása annál is inkább érthetetlen, mivel Viktor Janukovics ukrán államfő még elnökjelöltként személyesen kampányolt a kettős állampolgárság intézményének ukrajnai bevezetése mellett, sőt ez volt választási programjának egyik sarkalatos pontja. A tavaly februári elnökválasztáson nagyrészt ennek köszönhetően zsebelte be a magyar voksok többségét a beregszászi választási körzetben.

Az elnök ígéreteit készpénznek vett magyar választók csalódottságát csak fokozza a jelenlegi igazságügyi miniszter, Olekszandr Lavrinovics hallgatása a kárpátaljai magyarok titkosszolgálati vegzálásának ügyében. A tárcavezető 2008. augusztus 15-én, az akkor ellenzékben lévő Régiók Pártjának parlamenti képviselőjeként - az Unian hírügynökség jelentése szerint - a többi között kijelentette: az ukrán törvények alapján nem büntethető a kettős állampolgárság. "Nem gondolom, hogy van a világon ország, amely büntetné a kettős állampolgárságot" - hangsúlyozta Lavrinovics, akinek elsősorban illene tudnia, hogy nyilatkozata óta mit sem változtak a vonatkozó ukrán törvények.

Ennek fényében aggodalomra ad okot és felveti a szervezettség gyanúját az ukrán médiában hónapok óta folyó és szűnni nem akaró magyarellenes hecckampány. Magától adódik a feltételezés, hogy az SZBU maffiamódszerekkel végrehajtott akciósorozata nem más, mint a sajtóbeli rágalomhadjárat és fenyegetőzések betetőzése.

Ezért csak reménykedni lehet abban, hogy a kárpátaljai magyarok időutazása megáll az 1970-es éveknél, és nem repíti vissza a közösséget a tragikus 40-es évekbe. Vagyis az ukrán állam vezetése nem fogadja meg azoknak az internetes kommentelőknek a tanácsát, akik a Zakarpattya Online hírportálon az SZBU magyarellenes fellépését ujjongva üdvözlő beírásaikban a visszahonosított kárpátaljai magyarok koncentrációs táborokba való bezárását javasolják.

-vada-