A kajszi gombás betegségei

A kajszibarack biológiai növényvédelme III.

Sokszor találkozom olyan gazdákkal, akik szerint azért kell kajszibarackot ültetni és termeszteni, mert kevés a kártevője és kórokozója. Azonban ez nem igaz, a vírusos betegségek, a kajszihimlő, a gutaütés ellen igen nehéz és kevésbé hatékony a védekezés. S ha ez nem lenne elég, gombás betegségei is szép számmal akadnak a kajszinak. A monília és az apiognomóniás levélfoltosság, a lisztharmat, a sztigminás levélfoltosság stb. igen nagy károkat tud okozni egy csapadékos évben.

A kajszi moníliás betegsége

Jelentősége az utóbbi időben növekedett, gutaütésszerű tüneteket produkál. Amennyiben csapadékos az időjárás, a virágzás kezdetén tömeges virágfertőzés fordulhat elő. A fertőzési források a gyümölcsmúmiák, valamint a beteg hajtások rákos sebein képződő gombatelepek lehetnek. Nem a bibén át fertőz, hanem a csészelevélen és a sziromleveleken át. Súlyos fertőzés esetén a vessző vagy akár az ág teljes pusztulását okozhatja.

Védekezésként a nyugalmi időszakban réztartalmú szerekkel elvégzett lemosó permetezés ajánlott. A sziromlevelek fokozottan érzékenyek a réztartalmú hatóanyagokra, éppen ezért tilos a használatuk a virágzás időszakában. Célszerű lemetszeni a fertőzött hajtásokat, és eltávolítani a gyümölcsmúmiákat.

A kajszi sztigminás betegsége

Nem rendszeresen jelentkező betegség. A nedves, hűvös tavaszokon okozhat korai erős levélfertőzést, illetve levélhullást. A tünetek a gyümölcsre is átterjedhetnek. A sűrű ültetvényállomány elősegítheti a betegség terjedését, s a rendszeres metszés hiánya előidézheti a kórokozó megjelenését. A rendszeres permetezés rezes, kénes, kalcium-poliszulfid hatóanyagokkal kellő mértékben visszaszoríthatja a kórokozót. Amennyiben a monília és az apiognomónia ellen védekeztünk, külön permetezésre nincs szükség.

A kajszi apiognomóniás levélfoltossága

A fertőzött leveleken kezdetben sárgászöld, szabálytalan alakú, elmosódott foltok képződnek. A foltok később megbarnulnak, és a levélfonákon apró, kiemelkedő gombatelepeket láthatunk. Tömeges jelenléte esetén korai lombhullást okozhat. A fertőzött leveleken telel át. A fertőzés időszaka a lombfakadástól egészen júniusig tart.

A fajták fogékonysága

Szinte minden fajta érzékeny a kórokozóra. Egyes fajták mutatnak némi ellenállóságot, mint például a magyar kajszi, Nugget, Mamaia, Tomis stb., de a fertőzés fellépése minden esetben az évjárattól függ. Erős járványos időszakban az ellenálló fajták is megbetegedhetnek.

Védekezéskor a fertőzött levelek maradéktalan megsemmisítése jelentősen visszaszorítja a betegséget. Ennél a kórokozónál a leghatékonyabb megoldás a lombok összegyűjtése és elszállítása, megsemmisítése. A tapasztalat azt mutatja, hogy a talajba forgatás egyáltalán nem csökkenti a következő évben a fertőzés mértékét. Az őszi rezes lemosó permetezés abban az esetben javasolt, ha a szezonban jelen volt a kórokozó. Amennyiben nem találkoztunk a kórokozóval, a tél végi–tavaszi rezes lemosó permetezés elegendő a megfelelő védekezéshez.

A betegség ellen már rügyfakadáskor meg kell kezdeni a védekezést permetezéssel, s kb. 10-14 naponta ismételve folytatni kell egészen az év végéig. Eleinte elegendő a réz hatóanyagú készítmények alkalmazása, majd betakarítás után kén és kalcium-poliszulfid hatóanyagú készítményeket használjunk. A permetezéseket, ahogy fentebb említettük, a termés betakarításáig rendszeresen ismételni kell, majd betakarítás után a csapadékos időszakokhoz igazítsuk, s minden esőzés után védekezzünk. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány falugazdásza