Cigi

A családfő, sajnos, erős dohányos. Napi másfél, sőt gyakorta akár két csomag cigarettát füstöl el. A ház helyiségeiben ez a művelet számára tiltott. Megérti, elfogadja. Télen-nyáron a bejárati lépcsőre telepedve hódol e káros szenvedélyének. Az őt körülvevő asszonytársadalom, jelesül felesége és anyósa korholja is érte eleget. Szokásos érvek. És ellentromfok.

Az elégedetlenkedők táborához idővel csatlakozik az amúgy békés és boldog család legifjabb hölgytagja, a négyéves Krisztike is. Szemöldökét összevonva skandálja: "Apa, ne cigizz! Büdös! Fúj! Inkább játsszunk!" S hozza a már rongyossá dédelgetett kedvencet, Lili babát.

Ünnep. Hosszú hétvége. A család "Magyarba" készül. Az apu húgához. Csomagolás, rendezkedés. Semmi vámköteles holmi. Kivéve a két karton dohányrudacskát. De hát apának ott is kell füstölnivaló. A hungáriai sógornak úgyszintén. Felbontja a kartongöngyöleget. Rakosgatja. Kabátzsebbe, "gatya korcába", a Lada ülései alá. Ide-oda. Krisztike meleg öltözékben és Lili baba kíséretében ott téblábol körülötte. Csacsog, dúdolgat. És figyel.

Tisza-híd, országhatár. A vámos bácsi faggatózik. Világít és kopogtat. Mert ez itt már nem babapiskóta, hanem schengeni gyepű. Krisztikét nem tessékelik ki a gyermekülésből. De ő azért is kikérezkedik. Hiszen ő már felnőtt nő! Flitteres báli ruhája is van!

Téblábol. Csacsog, dúdolgat. És figyel. "Vámköteles áru, cigaretta?" Apa nemet int, az asszonykórus szinkronban ingatja a fejét.

- Cigi? - élénkül meg Krisztike. - Cigi... Az a büdös... Van!

És nyomatékul megrángatja a szemüveges bácsi zöld kabátjának csücskét.

- Igazán? És hol?

A kislány határozottan mutat apa zsebeire, meg a kocsiülések irányába. A családfő kényszeredetten előkotorja az eltitkolt élvezeti cikket.

-Itt van! Látod? Büdös! Fúj! - hajtogatja egyre Krisztike.

A vámos immár maga a megtestesült szigorúság. Ám tekintete a felnőttesen mérgelődő leányzóra esik. S arcán elsimulnak a "hatósági vonások". Szája szögletében hamiskás, szinte már kaján mosolyfoszlánnyal dörmögi:

- Na... menjenek... De máskor!...

És felnyitja a sorompót...

Gerzsenyi András