Újraélednek a régi szokások

Szüret és hagyományok a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatával

Több mint egy éve alakult meg a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Gazdaasszony Tagozata azzal a céllal, hogy a háborús idők kihívásai közepette is olyan programokat valósítsanak meg, amelyek erősítik a közösséget és támogatják a hagyományőrzést. A tagozat azóta is aktívan dolgozik, bizonyítva, hogy a nehézségek ellenére is lehet építkezni és értékes munkát végezni. A Gazdaasszony Tagozat szeptember 6–8. között a Tele Kamra program folytatásaként szőlőszüretet szervezett, melynek a benei Varga Szőlészet adott otthont.

A közös szüretet megelőzően a helyiek egy hagyományőrző programon vehettek részt a falu központjában. A rendezvény keretében a lovaskocsival érkező, szüretelni induló gazdasszonyokat és vendégeket egy kisebb műsorral fogadták, amelyet a Szélrózsa és a Gyöngyvirág táncegyüttes előadása színesített.

Benében évtizedekkel ezelőtt még élt a szokás, hogy a fiatalok személyesen járták be a települést és a környező falvakat, hogy meghívják az embereket a szüreti bálokra. A hívogatás célja nemcsak a mulatságra való invitálás volt, hanem a közösség összekovácsolása is. „A fiatalok személyesen mentek, kopogtattak a házaknál, és sok barátság, sőt házasság született ezekből az alkalmakból” – mondta Holozsai Erzsébet, a Benei Kultúrház vezetője. Most, amennyire a háborús helyzet engedi, próbálják újraéleszteni ezt a régi hagyományt, hogy újra életet leheljenek a közösségbe.

Őr Hidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke elmondta, hogy az asszonyok mozgalma előretolt helyőrségként működik, és bizonyítják, hogy képesek helytállni a nehéz körülmények között is.

Szigeti-Séra Natália, a Pro Agricultura Carpatika Gazdaasszony Tagozatának egyik alapítója, arról számolt be, hogy az idei évben új kezdeményezéssel álltak elő. A tagozat több asszonytagjának családja foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, és ezt a hagyományt szerették volna szélesebb körben is bemutatni. Céljuk nemcsak a helyi közösség megszólítása volt, hanem a programot egy kisebb Kárpát-medencei rendezvénnyé bővítették. Meghívták több társszervezet képviselőjét is, köztük Varga Pétert, a felvidéki Gazda Polgári Társulás elnökét, Kovács Szabolcsot, a Partiumi Falugazdász Hálózat vezetőjét és Nagyné Legény Ildikót, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) Gazd­asszony Tagozatának elnökét, hogy közösen fedezzék fel a hagyományos szüreti munkák folyamatát egy családi gazdaság keretében. A szüret így nemcsak a munka elvégzéséről, hanem a hagyományok ápolásáról és a közösség összefogásáról is szólt.

Nagyné Legény Ildikó, a MAGOSZ Gazdasszony Tagozatának elnöke így emlékezett vissza a kezdetekre: „Amikor én az anyaországban elkezdtem a gazdasszonyokat szervezni, egy hatalmas meglepetés volt az, hogy milyen erővel, milyen intenzitással akarnak csatlakozni.” Külön kiemelte a kárpátaljai gazdaasszonyok szerepét, akik felkeresték őt a szervezet létrehozása ügyében: „Én akkor ismerkedtem meg a csapattal, és azóta is elképesztő, amit csinálnak, szenzációs rendezvényeket szerveznek, hagyományokat őriznek, és amikor szükség van rá, keményen dolgoznak.”

A jelenlegi körülmények között a legnagyobb kihívás a magyarság megmaradása, különösen Kárpátalján. Ildikó hangsúlyozta, hogy a helyi gazdaasszonyok most kulcsszerepet játszanak ebben. „Ők azok, akik egyben tartják a magyarságot, őrzik a hagyományokat és viszik előre a nemzetet. Csodálatos, amit itt művelnek, és nagy öröm számomra, hogy közöttük lehetek” – tette hozzá.

Varga András szőlész-borász elmondta, hogy több mint húsz éve kezdték a szőlőtelepítést, először a régi fajtákkal, mint a sárgamuskotály, Otonel muskotály, tramini és királyleányka. Idővel új és világfajtákat is telepítettek. Szerencsére az idei év jó termést ígér, a szőlők nagy része már beérett, így gőzerővel zajlik a szüret. A családja több generációra visszamenően foglalkozik szőlőtermesztéssel, hiszen a falu történelme is több mint 800 éves múltra tekint vissza ezen a téren. Büszkék arra, hogy újratelepítették a szőlőt, és remélik, hogy ez a hagyomány sokáig fennmarad.

A szüret lezárását a szőlő feldolgozása követte, amely során a hagyományoknak megfelelően a fiatalok lábbal préselték ki a szőlő levét. Ez a módszer nemcsak tisztelgés a régi idők előtt, hanem a kíméletes feldolgozás egyik legősibb és leghatékonyabb módja is, mert így megőrizhetők a szőlő természetes tulajdonságai.

Az elmúlt száz évben számos technológiai újítás jelent meg a borászatban, de sok modern eljárás visszavezethető a tradicionális módszerekre, mint például a szőlő gondos feldolgozása. „A fiatal lányok lábbal tapossák a szőlőt, ami a lehető legkíméletesebb feldolgozási mód” – mondta Varga István benei szőlész-borász, falugazdász.

Varga István folyamatosan kísérletezik új technikákkal, és kiemelten fontosnak tartja a borászat folyamatos megújulását, hogy ötvözni lehessen a hagyományokat a modern megoldásokkal.

Idén is hagyományos módszerekkel dolgoztak: a Golubok és Medina szőlőfajtákat egybeszüretelték, ahogy már évek óta teszik, és Varga Szőlészet bízik benne, hogy az eredmény ismét egy különleges, finom bor lesz.

A program támogatója a Miniszterelnökség, a Nemzeti Együttműködési Alap és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

DA