Támogatás a győri reformátusoktól

Csetfalván és Szalókán is megörvendeztették a gyerekeket és biztatták a felnőtteket

A Győr-Szabadhegyi Református Egyházközség már évek óta támogat két kárpátaljai református gyülekezetet, a csetfalvait és a szalókait. Idén, a háború harmadik évében is személyesen hozta el a támogatást Kárpátaljára Csáfordy Ferenc presbiter, a Pápai Református Egyházmegye tanácsosa, valamint Kohán Zoltán, a Győr-Szabadhegyi Református Egyházközség főgondnoka a két említett településre.

A győri támogatóknak köszönhetően a Csetfalván és Szalókán élő óvodás, iskolás és hittanos gyerekek kapnak karácsonyi ajándékcsomagot, illetve a két gyülekezet működését is tudják anyagilag támogatni.

Advent harmadik vasárnapján Szalókán a győri vendégek részt vettek az istentiszteleten, ahol Soós Zsolt református lelkész hirdette Isten igéjét.

Az istentiszteleten Bátori József, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka, a szalókai gyülekezet gondnoka mutatta be a vendégeket és beszélt a gyülekezetek közötti kapcsolat kialakulásának kezdetéről, amely Németh Gyula győri mérnöknek köszönhetően jött létre. „A győri testvérek a két kárpátaljai gyülekezetben a gyermekekkel folytatott munkát igyekeznek segíteni, amiért nagyon hálásak vagyunk” – fogalmazott Bátori József.

Csáfordy Ferenc elmondta a templomban lévőknek, hogy Győr város déli részét foglalja magába a gyülekezetük. Tudván, hogy Kárpátalján milyen nehéz a helyzet, keresték a lehetőséget, hogy miként tudnának segíteni az itteni testvéreknek. Arra gondoltak, hogy a gyerekek azok, akiket fizikailag is meg tudnak ajándékozni, de a két kiválasztott gyülekezet működését is tudják támogatni. Bíznak abban, hogy a Jóisten a jelenlegi helyzetet hamarosan jó irányba változtatja.

Kohán Zoltán a korintusi levelet idézte, rámutatva összetartozásunkra. „Most itt rossz a helyzet, lehet, a testvérek is inkább arra néznek, ami hiányzik, ami másképpen volt, ami fogyatkozás. Mi láttunk sok pozitív dolgot is, ragyogó szemű gyerekeket, hitoktatókat, akik itt vannak és »tartják a frontot«. Hálát adunk a lelkészekért, akik kitartanak ebben a helyzetben, bujkálva, félelmek között, de itt vannak. Annyi minden erő van, ami most, ebben a pillanatban is itt van és az Isten ajándéka. Adjunk ezért hálát advent heteiben és bízzunk benne, hogy eljön a megszabadulás. Jézus vissza fog jönni és minden könnyet letöröl, minden sebet meggyógyít, minden fájdalom elmúlik…” – fogalmazott a Győr-Szabadhegyi Református Egyházközség főgondnoka. Az istentisztelet végén a győri gyülekezet nőszövetsége által készített, ünnepi üzeneteket tartalmazó lapokkal is megajándékozták a résztvevőket.

A Győr-Szabadhegyi Református Egyházközségről Csáfordy Ferenc tudósítónknak elmondta: „A mi gyülekezetünk most tíz éve, 2014-ben vált ki a Győri Református Egyházközségből, illetve 65 éve annak, hogy van önálló lelkész Győr-Szabadhegyen. 1959-ben vásárolta vissza korábbi iskoláját a református egyház, azóta lakik ott lelkész, és kizárólag hitéleti célt szolgált az ottani gyülekezeti terem, amely mellé a ’90-es évek legelején épült egy új templom. Több mint ezer nyilvántartott református van a gyülekezetünkben, istentiszteleteinken 100–140 fő közötti szokott lenni a jelenlévők száma. A Pápai Református Egyházmegyében a négy legnagyobb gyülekezet egyike a mi városi gyülekezetünk.”

Kohán Zoltán főgondnok hozzáfűzte: „Négy céladományt határoztunk meg az év elején. Gyűjtünk missziós célra, táboraink lebonyolítására, a helybeli rászorulók segítésére, épületeink bővítésére, mert helyszűkében vagyunk egy kicsit. A negyedik cél pedig a kárpátaljai testvérek támogatása, ezt minden istentiszteleten az év eleje óta kihirdettük, erre a négy célra vártuk az adományokat. Gyülekezeti tagjaink adományát pedig idén is személyesen hoztuk el és adtuk át” – fogalmazott a főgondnok, aki elmondta, hogy a mostani utazásuk során igyekeztek minél több kárpátaljai magyar reformátussal beszélni, belelátni a mindennapjaikba, abba a helyzetbe, amelyet meg kell élniük a háborús Ukrajnában. Szerinte az ukrajnai háborúval sokat foglalkozó magyar médián nem megy át, hogy Kárpátalján – ahol nem lőnek – mégis milyen megpróbáltatásokon mennek keresztül az emberek. A falvakban csak nőket, asszonyokat látni, a gyereklétszám jó esetben a fele a korábbinak. Erről, az itt tapasztaltakról fontos tudni az otthoniaknak – mondták el, mielőtt hazaindultak.        

Badó Zsolt