A burgonya gyomirtása I.
A fajtaválasztás kérdései a gyomirtás szempontjából
A burgonya gyomirtása viszonylag nem nehéz feladat, de sok múlik az időzítésen és a hatóanyag megválasztásán, ezenkívül a fajtaválasztás és a földterület adottságai is döntően befolyásolják a sikeres termesztés esélyeit. Ha jó terméseredményt és könnyű betakarítást akarunk, akkor a gyomokra oda kell figyelnünk.
A burgonya két időszakban érzékeny a gyomosodásra. Az első időszak az ültetéstől az állomány záródásáig tart, míg a második a tenyészidőszak végén következik el. A burgonya érésével és a lombozat természetes öregedésével (vagy megbetegedésével) lazul a lombállomány, és ekkor újból számolni kell a gyomosodással. A termésmennyiség szempontjából a tenyészidőszak elején kialakuló gyomosodás a döntő, míg a késői gyomosodás a terméseredményt nem befolyásolja lényegesen, azonban megnehezíti a betakarítást. A legtöbb esetben a szárzúzás, de még a deszikkálás sem segít, mert a gyomok erős gyökérzete összefogja a talajt, és máris keresgetni kell a burgonyát a gyökerek között.
A fajtaválasztás kérdései a gyomirtás szempontjából
A gyomirtó szerek helyes megválasztásának feltétele a fajtaazonos ültetőgumók használata. Összekeveredett, több fajtából álló vetés gyomirtása vegyszeresen, de még kézi kapálással is gyötrelmes és kétséges kimenetelű, holott az eredményes termelés egyik alappillére a gyommentes állomány. Mivel a fajták között nagy az eltérés, a gyomirtó szerekre való érzékenység tekintetében a fajták növekedési erélye is eltérő, sőt a tenyészidő hossza is változó, csak a fajtaazonos, azonos tűrőképességű, adottságú fajták esetében alkalmazhatunk eredményesen vegyszeres gyomirtást.
A legfontosabb szempont a fajtaválasztásnál a tenyészidő hossza. Mivel a burgonya gyomnövényei közül a legtöbb (kétharmaduk) a T4-gyomok közé tartozik, azaz melegkedvelő, nyári gyomnövényekről és néhány évelőről van szó, így ezeket tekintjük a fő ellenségünknek. Ilyen gyomok a parlagfű, az aprószulák, a disznóparéj, a libatopfajok, a szerbtövis stb. A rövid tenyészidejű fajták (Riviera, Impala stb.) esetében minimális mennyiségű gyomirtó szerrel és agrotechnikai eljárásokkal jó eredmények érhetők el, mivel az ilyen fajták gyorsan elborítják a területet, és elfojtják a gyomok csírázását. A hosszú tenyészidejű fajták (Marabel, Roko stb.) esetében igaz, hogy hosszú ideig árnyékolják a talajt, ezért a gyomnövények később tudnak fejlődésnek indulni, de a lombozat lazulása és a termés érése közti idő viszonylag hosszú. Minél hosszabb idő telik el a lombozat lazulása és a betakarítás ideje között, annál súlyosabb következményekkel jár a késői gyomosodás.
A lombozat borítása és fejlődésének gyorsasága szintén fontos szempont a gyomirtás szemszögéből. A korai termesztésben fontos a gyors lombozatfejlődés és regenerálódási képesség. Gyors lombozatfejlődésű fajták: Impala, Riviera, Karerra, Agria, Marabel, Kondor stb. A lassú fejlődésű fajtákat a gyomok elnyomhatják, megelőzhetik a fejlődésben, ezért ilyen fajták esetében a gyomirtás sokkal nehezebb és komplikáltabb. Ilyen fajták pl. a Marbella, Desiree, Satina, Innovator, Markies stb.
Írásunk következő részében a gyomirtó szerek kérdéskörével, a gyomirtás időzítésével, az egyes hatóanyagok használati utasításaival, a fajtaérzékenységgel fogunk foglalkozni. (Folytatjuk.)
Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa
