A könyv ünnepe Beregszászban

2009. június 12., 10:00 , 439. szám

Jókai Anna íróval találkozhatott Beregszász és a vidék irodalomszerető közönsége június 3-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, valamint a Rákóczi-főiskola közös szervezésében megtartott ünnepség a Magyarországon idén 80. alkalommal megrendezett Ünnepi Könyvhét jelképes határon túli, kárpátaljai megnyitója volt.

A nagyszámú közönséget és a vendégeket a házigazdák nevében dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ és a Rákóczi-főiskola elnöke köszöntötte, majd Vári Fábián László költő osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Mint mondta, az olvasóközönség megszokhatta már, hogy a központi rendezvényekkel párhuzamosan a magyarországi megyeszékhelyek is ünnepelnek ezekben a napokban, de először fordul elő, hogy Beregszászon is megtarthatjuk az Ünnepi Könyvhét megnyitóját.

Nem éltünk mi mindig ekkora módban - emlékeztetett Vári Fábián László. Mint rámutatott, volt idő, amikor elérhetetlennek tűnt számunkra az ehhez fogható szellemi jólét. "Bár akkor is tudtuk, éreztük, hogy az egységes magyar kultúrához tartozunk, hogy a magyar irodalom, a tudomány és a művészet akkor is a mienk, ha pillanatnyilag nem tudunk hozzátenni semmit. De nem tettük magunkévá ugyanakkor a ránk zúdított szovjet kultúrát sem, az akkori hatalom beolvasztási szándéka ellenére nem lettünk szovjet magyarokká. ... Túléltük a brezsnyevi időket, kivártuk a rendszerváltozást, amelyben, tudjuk, a színvonalas irodalom emlőin nevelkedett értelmiségnek igen fontos szerepe volt Magyarországon és ebben a régióban is" - tette hozzá a szónok.

Vári Fábián László az ünnepség vendégei között köszönthette Vraukóné Lukács Ilonát, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár osztályvezetőjét, Nagy Petronella és Juhos Lóránt konzulokat a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusáról, Kovács Miklóst, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, valamint Antall Istvánt, a Magyar Rádió munkatársát.

A továbbiakban Lőrincz P. Gabriella szavalta el Jókai Anna Ima Magyarországért című versét, majd maga a szerző lépett mikrofonhoz, hogy megtartsa ünnepi beszédét Az értelmiség felelőssége századunkban címmel. A helyi pedagógusokhoz szólva, munkájuk elismeréseként az írónő rámutatott: nincs nagyobb feladata a pedagógusnak ebben a közegben, mint úgy tartani meg magyarként a gyermekeket, hogy a szívükben szeretet, méltányosság legyen, hogy a gyűlöletet ne ismerjék, de felismerjék és képviseljék azt a feladatot, amit a magyarság jelent. A jelenlévő diákoknak azért mondott köszönetet, hogy nem lettek hűtlenek "ehhez a drága magyar nyelvhez", "mert tudjátok, az úgy van, hogy nem elég a nagy ünnepeken összejönni és lelkesedni, hanem a mindennapokban is meg kell tartani ezt az életet".

Hitvallásáról szólva az írónő kifejtette: "Alapvetően nem vagyok materialista. Az én hitem, életösztönöm olyan, hogy arra próbálom a fiatalságot és az idősebb generációt is oktatni, hogy gondoljanak arra: az életnek az igazi súlypontjai egy spirituális szférában vannak, hogy mindennek, ami velünk történik, oka és felsőbb célja van." Az embernek azonban nem ráerőltetnie kell másokra a maga nézeteit, hanem fel kell kínálnia azokat - tette hozzá. A szónok figyelmeztetett: vigyázni kell arra, különösen az ifjúság esetében, hogy valódi értékeket kínáljunk fel, s nem a kisebb ellenállás irányában haladjunk az oktatás terén.

"Elégedetlen vagyok a magyar értelmiségnek egy bizonyos részével, akiknek többet adott az Isten, mint egy átlagembernek, és ezt a többletet nem fordítják vissza a többi küzdő, cselekvő, szenvedő ember hasznára - hangoztatta Jókai Anna. - Nem így nézne ki a mi édes hazánk, sem a magyar nemzet, ha ez a magyar értelmiség minden alkalommal karakánul, nem gyűlölködve, nem hisztérikusan, de az igazat mondta volna. A magyar értelmiségre sokkal nagyobb szerep várna."

A mai tömegtájékoztatás, a "celeb" világ korrumpálja a lelket, figyelmeztetett az írónő, egyben felhíva a figyelmet a tévesen értelmezett, jelzők és elvek nélküli nyitottság hangoztatásának, propagálásának veszélyeire. Mint rámutatott, a probléma nem magával a nyitottsággal van, hanem azzal, hogy mire vagyunk nyitottak. Ha vigyázunk nehezen megszerzett anyagi javainkra, otthonunkra, miért ne vigyáznánk a lelkünkre is; "csak abba lehet sáros csizmával beletaposni, csak ott lehet kitépdesni a virágokat és elültetni a gyomokat?" - tette fel a költői kérdést.

Erkölcsi válságot élünk át, hangsúlyozta az író, rossz irányban változtak az emberi ideálok. Mint rámutatott, a család, a haza, a magyar nyelv továbbra is olyan értékek, amelyeket érdemes szeretni, érdemes ragaszkodni hozzájuk.

A beszédet követően Bakos Kiss Károly költő adott elő Lászlóffy Aladár és saját költeményeiből, majd Jókai Anna dedikálta könyveit.

hk