Sylvester János: Az Magyar Nípnek

Próféták által szólt rígen néked az isten,

    Azkit igírt, íme, vígre megadta fiát.

Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal,

    Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.

Néked azírt ez lűn profétád, doktorod ez lűn.

    Mestered ez most es, melyet az isten ada.

Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az isten

     Elveszt, és nyomos itt nem lehet a te neved.

Itt ez irásban szól mostan es néked ezáltal,

     Hütre hiú mind, hogy senki se mentse magát.

Azki zsidóul és görögül, és vígre deákul

     Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul:

Minden nípnek az ű nyelvín, hogy minden az isten

     Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.

Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz,

      Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ad.

Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké

      Ílsz, melly az mennyből szálla, halálra mene.

Azki teremt tíged s megvált, örök íletet ess ad

      Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt.

Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,

      Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.

Tígedet ez hozzá viszen és nem hágy, mikor ígymond:

      Bódogok, eljövetek, vesszetek el, gonoszok.

1541

A kedves olvasókat talán zavarja a nehézkesnek tűnő ómagyar nyelvezet, de vegyék figyelembe azt a tényt, hogy ezt a verset majd fél évezreddel ezelőtt írta Sylvester János. Szembetűnő a különbség a napjainkban használatos magyar nyelvvel, ugyanakkor az is, hogy még egy átlagember is könnyen megérti a vers mondanivalóját. A témája mi lehetne más, mint az Istenben való, megtartó hit. Már itt is felbukkan a vágy, hogy a Teremtő minden néphez a maga nyelvén szóljon, azaz a Szentírást fordítsák le magyarra, és a templomokban a hívek magyarul hallgassák az igét. A vers abban az évben íródott, amikor a török fondorlatos csellel elfoglalta Budát. Tragédia a tragédiában, hogy mindez napra pontosan tizenöt évvel a mohácsi csata után történt. Amit a Habsburgok ostrommal sem tudtak bevenni, azt az álnok Szulejmán ármánnyal elorozta egy puskalövés nélkül.

A vers szerzője, Sylvester János kiemelkedő tudású magyar nyelvész, tudományos író, reneszánsz gondolkodó, bibliafordító, a magyar esszéirodalom úttörője. 1504-ben született Szinérváralján, 1552-ben hunyt el Bécsben. Ő szerkesztette meg az első magyar nyelvtant. Krakkói tanulmányai idején ismerkedett meg Rotterdami Erasmus tanításaival. Később, 1529-ben, illetve 1534–36 között Wittenbergben folytatta tanulmányait. Fontos időszak volt az életében, amikor Nádasdy Tamás szolgálatában, a sárvári birtokon működő iskolában tanított és a nyomdát vezette. Ezt követően, 1543-tól a bécsi egyetemen a héber és a görög nyelv tanára volt. Magyarra fordította az Újszövetség szövegét. Nem sokkal Michel de Montaigne után már esszéket írt magyarul. Ő alkalmazta először a magyar nyelvben az időmértékes verselést. 1539-ben, Sárvárott jelent meg a Grammatica Hungarolatina című jelentős kötete.

Lengyel János