Meggyulladt a negyedik adventi gyertya is Beregszász főterén

Advent negyedik vasárnapján, december 21-én este ismét megtelt Beregszász főtere. A Közös Advent programsorozat záróalkalmán az utolsó, a szeretetet szimbolizáló gyertya lángja is fellobbant a város adventi koszorúján, hirdetve, hogy az ünnep immár az ajtónk előtt áll. A negyedik gyertyagyújtási ünnepség a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete (KMKSZ ISZ) és a Beregszászi Református Egyházközség közös szervezésében valósult meg.

A rendezvény kezdetén a jelenlévők Dietrich Bonhoeffer német teológus gondolataival hangolódhattak az ünnep lényegére: „Ereszkedj térdre e szegényes jászol előtt, a szegény emberek gyermeke előtt, és hittel ismételd el a próféta adakozó szavait: »Erős Isten!« És ő lesz a te Istened és a te erőd” – hallhattuk biztatásként.

A szervezők nevében elhangzott köszöntő után Dobsa István, a KMKSZ ISZ elnöke és Szenn Péter, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspöke gyújtották meg az adventi koszorú negyedik gyertyáját. A láng fellobbanása alatt a Beregszászi Református Egyházközség kamarakórusának ünnepi éneke töltötte be a teret.

„Mi, kárpátaljaiak várakozunk. Várakozunk békére, várakozunk nyugalomra, várakozunk áramszünet nélküli napokra, és várakozunk arra, hogy újra kiegészüljenek a kárpátaljai családok” – hangzott el Dobsa István köszöntőjében, aki beszédében párhuzamot vont az adventi várakozás és a kárpátaljai mindennapok között. Kiemelte, hogy a szeretet lángjának meggyújtása idén különleges jelentőséggel bír egy olyan közösség számára, amely nap mint nap próbára van téve.

Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez a várakozás nem jelentheti a kezünk keresztbe tételét; a szeretet ereje éppen abban mutatkozik meg, ahogyan a legnehezebb időkben is egymás felé fordulunk: „A várakozás nem egyenlő a tétlenséggel, sőt, sokkal inkább egyenlő a munkával. Egymás felé fordulunk, észrevesszük, meghalljuk a másikat, próbálunk valami jót, valami szebbet tenni” – tette hozzá.

Végezetül az adventi gyertyák lángjának tanításait, üzeneteit ajánlotta a jelenlévők figyelmébe: „Legyen elég hitünk, legyen elég reményünk azért, hogy tudjunk örülni és tudjunk szeretni.”

„Én úgy gondolom, hogy minden, amit a kárpátaljai magyarság csinál, az bizonyítás. Bizonyítása annak, hogy vagytok, és bizonyítása annak, hogy élni, létezni akartok, nemcsak egyénenként, hanem mint közösség” – mondta el a sajtó jelen lévő képviselőinek Szenn Péter püspök, aki a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház lelkészi karának kíséretében érkezett néhány napra Kárpátaljára. Hangsúlyozta, hogy bár ők jöttek bátorítani az ittenieket, végül ők azok, akik töltekeznek a kárpátaljaiak hitéből.

Szenn Péter emlékeztetett arra, hogy az adventi várakozás lényege nem a félelem, hanem az a bizonyosság, hogy „Immánuel”, vagyis velünk az Isten, aki megszabadít és megerősít a mindennapok szürkeségében. „Megpróbáltatások jönnek és mennek, mi pedig a Jóisten kegyelméből maradunk” – zárta nyilatkozatát.

Az eseményen a történelmi egyházak képviselői is megosztották ünnepi üzeneteiket. Szenn Péter református püspök, Marosi István görögkatolikus áldozópap és Molnár János római katolikus püspöki helynök kért áldást a jelenlévőkre és az egész kárpátaljai magyar közösségre, békés karácsonyt és kitartást kívánva mindenkinek.

Az ünnepi műsort Punykó Zsuzsa énekesnő előadása tette még meghittebbé, aki karácsonyi dalokat adott elő. Az alkalom zárásaként a jelenlévők a kamarakórus vezetésével közösen elénekelték a Mennyből az angyalt.

Kun Viktória