Nemzeti összetartozás Nagypaládon

Június 4-e minden évben különleges jelentőséggel bír a világ magyarsága számára. A nemzeti összetartozás napján nem csupán történelmi eseményekre emlékezünk, hanem arra a közös identitásra, kultúrára és összetartozásra is, amely a határokon átívelve összeköti a magyar közösségeket. Kárpátalján ez a nap különösen mély jelentést hordoz: itt az összetartozás nem csupán emléknap, hanem mindennapi valóság.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) szervezésében idén is csendes megemlékezéseket tartottak Kárpátalja több településén. A programsorozat egyik első állomása a Tiszapéterfalvai kistérséghez tartozó Nagypalád volt, ahol a helyi közösség méltó módon tisztelgett a múlt emlékei, az elődök áldozatai és a jelen összetartó ereje előtt.

A megemlékezés a helyi művészeti iskolában kezdődött, ahol néma főhajtással adóztak a háborúk áldozatainak emléke előtt. A rövid csend után a hagyományőrző csoport tagjai és a helyi közösség tagjai közösen emlékeztek arra, mit jelent magyarnak maradni egy olyan térségben, ahol a történelem és a mindennapok sokszor próbára tették a közösségeket.

A rendezvényen beszédet mondott Illés Katalin, a KMKSZ Nagypaládi Alapszervezetének elnöke, aki hangsúlyozta: a nemzeti összetartozás Kárpátalján nem elméleti fogalom, hanem megélt tapasztalat. „Vannak a naptárban napok, amelyek nemcsak emlékeztetnek, hanem tükröt is tartanak elénk. Június negyedike pontosan ilyen nap” – fogalmazott beszédében. Kiemelte, hogy bár a történelem során meghúzott határok sok mindent megváltoztattak, a közösségek valódi gyökerei nem a térképeken, hanem az emberek szívében élnek tovább. „Az összetartozás számunkra azt jelenti, hogy itt, ezen a talpalatnyi földön egymásba kapaszkodunk. Átadjuk hagyományainkat a fiataloknak, megtartjuk nyelvünket, kultúránkat és közösségeinket. Amíg magyar szó hallatszik az utcán, amíg van kivel megosztani a kenyeret, addig van jövőnk is” – hangsúlyozta.

A történelmi visszatekintés sem maradhatott el. Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának első beosztott konzulja Juhász Gyula jól ismert soraival kezdte beszédét: „Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet…” Beszédében kiemelte: az anyaország támogatása továbbra is biztos pont a külhoni magyar közösségek számára, ugyanakkor méltatta a kárpátaljai magyarság kitartását és helytállását is. „Kárpátalja mindig maradjon meg annak a tündérkertnek, amelyet generációk építettek és őriztek” – fogalmazott.

Dobsa István, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének, valamint a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének elnöke szintén az emlékezés fontosságát hangsúlyozta. Beszédében kiemelte: június 4-e minden magyar ember számára a visszatekintés, a múltból való tanulás és a közös jövőbe vetett hit napja.

A beszédeket követően alkalmi kulturális műsorral folytatódott a megemlékezés. A Szatmár énekegyüttes tagjai, valamint a Móricz Zsigmond Középiskola diákjai versekkel és egyházi énekekkel teremtettek méltó, meghitt hangulatot. A református énekeskönyv ismert énekei közül felcsendült az Az Úr csodásan működik, a Ki Istenének átad mindent, valamint az Ó, adj nékünk, Jézus, békét című ének is.

A műsor részeként Wass Albert két ismert alkotása, a Magyar Miatyánk és az Üzenet haza is elhangzott. A megemlékezés végén a jelenlévők közösen elénekelték nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, majd átvonultak a temetőbe, ahol koszorút helyeztek el az első világháborúban elesett nagypaládiak emlékművénél. Este 20.26-kor újra összegyűlt a közösség: a református templom előtt álló Kossuth Lajos-szobornál – amely egyedülálló Kárpátalján – meggyújtották az összetartozás lángját. A kötetlen esti együttlét során ismét felcsendültek a református énekeskönyv ismert dallamai, a résztvevők pedig közösen, egymás mellett állva emlékeztek, beszélgettek és erősítették meg mindazt, amit ez a nap üzen.

da