Csendes megemlékezés Ungváron

„Itt vagyunk, emlékezünk, magyarok voltunk, magyarok leszünk. … Míg szívünk dobog, ’56 él.”

Október 23-án Kárpátalján is megemlékezésekre kerül sor az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából. Ungváron Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, a kárpátaljai magyar társadalmi és kulturális szervezetek, a megyei és városi vezetés és a helyi magyar líceum képviselői két helyszínen – az ’56-os emlékműnél és a börtön falán lévő emléktáblánál – közösen emlékeztek.

Bacskai József, Magyarország ungvári főkonzulja a sajtó munkatársainak nyilatkozva kiemelte: az idei évforduló több szempontból is különleges.

– Ungvár belvárosában egy nagyon különleges helyen állunk. Mögöttünk van az a szobor, amelyet Nagy Imre tiszteletére néhány nappal ezelőtt Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere avatott fel helyi lakosokkal, köztük magyarokkal. Mellettünk az ’56-os emlékmű áll, nem messze innen az SZBU épülete, a volt KGB-központ, és az a börtön, ahol 1956-ban a mi hőseink, több mint 800 ember raboskodott a forradalom leverését követően.

Különleges ez az év azért is, mert idén még egyszer, reméljük utoljára, csendes koszorúzással fogunk emlékezni az 56-os hőseinkre, a fiatalokra. De azért is különleges, mert október 12-én az ukrán parlamentben elfogadták azt a törvényt, melynek értelmében a magyar gyermekek az iskolákban anyanyelvükön tanulhatnak más európai ország nemzetiségeihez hasonlóan itt, Kárpátalján, Ukrajnában. S így a magyar gyermekek úgy emlékezhetnek ’56-ra, hogy az anyanyelvükön beszélnek a hősökről, a magyarországi eseményekről, azokról a fiatalokról, akik Kárpátalján 1956-ban szolidárisak voltak a budapesti srácokkal.

Pénteken délben a Majdan Hősei parkban található 1956-os emlékműnél és Nagy Imre mellszobránál Albertné Simon Edina, Magyarország ungvári konzulja üdvözölte az egybegyűlteket, és felidézte a 70 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc eseményeit, amelyek október 23-án a budapesti diákok békés tüntetésével kezdődtek, majd a magyar nemzet szabadságvágyának egyik legmeghatározóbb jelképévé váltak.

– Magyarországon és szerte a nagyvilágban a magyarság az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezik. Olyan dicsőséges napok voltak ezek, amelyek kitörölhetetlenül vésődtek bele mindannyiunk szívébe és emlékezetébe. A mai napon csendes koszorúzásokkal ezekre emlékezünk Kárpátalján is.

Az Ungvári Dayka Gábor Líceum tanulói – Püspöki Larisza, Juhász Katalin, Szabó Lili és Kiss Liliána – verses-zenés összeállítással idézték fel a forradalom történéseit, a szabadság eszméjét és a névtelen hősök jövőért folytatott bátor harcát.

Az 1956-os forradalom hősei és áldozatai előtt a történelmi egyházak képviselői is tisztelegtek.

Héder János, ungvári református lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője, püspökhelyettes imádságában Isten oltalmát és vezetését kérte a magyar közösség számára. Könyörgésében a megpróbáltatások idején is megőrzött hit, az összetartozás és a reménység fontosságát emelte ki.

– Te ismered a mi könnyeinket, a mi nemzetünknek sorsát. Legyen a te őriző, áldó karod mindenkor mifelettünk – hangzott el az imádságában és arra kérte Istent, hogy őrizze meg népét, adjon vigasztalást a szenvedőknek, gyógyítsa be a közösség sebeit, és tartsa meg szabadságában mindazokat, akik hozzá fordulnak.

Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke az 1956-os hősökről szólva szenteknek nevezte őket, hiszen egy nemzetnek az oltárán hozták meg a maguk életáldozatát.

– Minden ember, aki egyszer erre a világra született, egy meghatározott céllal született. Minden népnek megvannak azok a hősei, akik a közösség szolgálatában vállalt szenvedésükkel vagy életük feláldozásával váltak a nemzeti emlékezet meghatározó alakjaivá. Az emberi emlékezet véges: az idő múlásával egyre több név és személyes történet merül feledésbe, az áldozatok jelentősége azonban ettől nem csökken. Isten azokról is megemlékezik, akiknek nevét az utókor már nem őrizte meg – jegyezte meg és kiemelte: fontos, hogy mi, utódok lássuk ebben az áldozatban azt a példát, nekünk hogyan kell a mai világban a magunk áldozatát meghozni azért az ügyért, amelyre az Úristen ebbe a világba küldött.

Ezt követően a megjelentek megkoszorúzták az emlékművet, meggyújtották az emlékezés mécseseit és átvonultak a második helyszínre, a börtönhöz, ahol az 1956-os események kapcsán több száz magyar forradalmárt és velük rokonszenvező kárpátaljai lakost tartottak fogva.

Kulin Zoltán, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke kiemelte: a szabadságküzdelemnek nincs időtávlata.

– A történelem már bebizonyította, hogy az összes forradalom valamely réteg, nemzet, ország szabadságának a kivívását szolgálta. 56 ennek az egyik eklatáns, legjobb példája. Kárpátalján a három nagyobb csoport mellett még 10 kisebb csoport is működött, és a KMKSZ számára külön megtiszteltetés, hogy a nagyszőlősi csoport egyik tagja, Milován Sándor, a KMKSZ tiszteletbeli elnöke is. Ezek a fiatalok röplapokat terjesztettek, felhívták a figyelmet, hogy Magyarországot hagyják el az orosz csapatok, és szabadságot követeltek Magyarország számára, fegyvert gyűjtöttek a forradalmároknak és valamennyien, több mint 30-an börtönben vagy javító-nevelő intézetben végezték, hiszen iskolások voltak. Nekünk emlékezni kell ezekre az emberekre. Arra is emlékezni kell, hogy Kárpátalja dicstelen szerepet is játszott ’56-ban. Innen pár száz méterre van a KGB egykori épülete, ez volt egyik központ. A másik Ókemencén volt, ahol az ’56-os forradalom leverését szervezték, ott fogalmazták meg Kádár Jánosnak az ún. „szolnoki rádióbeszédét”. Itt haladtak át a tankok, és többek között ebben a börtönben sínylődtek a magyar forradalmárok – mondta a KMKSZ alelnöke.

S bár a 70 évvel ezelőtti eseményekhez nem tartozik szorosan, de itt raboskodott egy ideig gróf Esterházy János felvidéki magyar politikus is, aki a második világháború idején üldözött zsidókat, lengyeleket és más rászorulókat segített, majd 1945-ben a szovjet hatóságok letartóztatták, és 10 év kényszermunkára ítélték. A megemlékezés résztvevői az ő emléke előtt is tisztelegve felidézték a kommunista diktatúra üldözöttjeinek sorsát.

Gajdos Lilla, az Ungvári Dayka Gábor Líceum tanulójának szavalatában Utassy József Pohárköszöntő című verse hangzott el.

Dr. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke elmondta: a 70. évforduló kötelez minket a megemlékezésre, ugyanakkor 1956 nem csupán Budapesté, Magyarországé, hanem a kárpátaljai magyarságé is.

– Az itteni fiataloknak a kiállása, az ungvári, gálocsi, mezőkaszonyi, nagyszőlősi, nagypaládi csoportok azt mutatták, hogy az évtizedes szovjet elnyomás ellenére is sikerült áttörni a hallgatás falát. A fiatalok bebizonyították, hogy az önkénnyel szemben lehet fellépni, és az ő példamutatásuk számunkra mindenképpen fontos. Néhányan még közöttünk élnek, ezért ez a 70 év nekünk visszatekintés a saját történelmünkre, s a szabadság és a büszkeség napja is egyszerre. Hiszen egy kis nép 16 napra Európa közepén a szabadság szigetévé vált – hangsúlyozta Zubánics László és megjegyezte: nekünk, kárpátaljai magyaroknak Ukrajnában, amikor dúl a háború, szintén a szabadságunkért, a jogainkért kell küzdenünk és ebben a küzdelemben egymást segítve kell fellépnünk.

Az ungvári börtön falán lévő emléktáblához koszorúkat és virágokat helyeztek el a magyarságszervezetek képviselői, a megyei és helyi vezetők, valamint idén első alkalommal az Ukrajnában élő nemzetiségek – görögök, gagauzok, karainok, csehek – képviselői is lerótták kegyeletüket, akik részt vettek az évforduló napján Ungváron tartott országos nemzetiségi fórumon.

rv