Vasárnapi üzenet: 2026. november 8.

„Mert megparancsoltam neked, hogy légy bátor és erős! Ne félj és ne rettegj mert veled van az Úr minden utadon amerre csak jársz.”

(Józsué 1, 9)  

Ez az ige, amivel Isten Józsuét megáldja, most nekünk is hatalmas üzenetet rejt, ugyanis két problémára reflektál. Az egyik a félelem, a másik a magány. Márpedig napjainkat ez a két lelkiállapot jellemzi. Feszülten hallgatjuk a híreket, aggódva követjük a nagyvilág eseményeit. Olyan időket élünk, ahol e kettő egyre nagyobb méreteket ölt. Sokakon a pánik lett úrrá szerte a világban, amelynek mindenhol más következményei vannak. Mégis a keresztény embernek meg kell őriznie a nyugalmát, és nem felelőtlenül kell élnie. Nem az elvakultság jele, ha nem kezdünk félni, pánikolni, és ez nem is a nemtörődömségből fakad, hanem sokkal inkább az elhívásunkból, mert egyszerűen nem a félelemre kaptunk elhívást. Isten üzenete, megszólítása a legtöbb esetben, amikor jelenlétét, segítségét, áldását kínálja fel, ezzel kezdődik: „Ne félj…” Nem azért nem kell félnünk, mert ez parancs. Vegyük észre azt, hogy mi egyszerűen nem tudunk parancsra megváltoztatni egy ilyen mély érzelmet. Isten – mint a mi alkotónk – tudja ezt, éppen ezért mindig jelenlétét kínálja fel; ebben az igében éppen Józsuénak. Isten jelenlétével oszlatja szét a félelmet, de ez a gondolat átíveli az egész Szentírást egészen napjainkig.

Az egykori pásztorok szívében is így oszlatta el a félelmet, ahogyan az meg van írva: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek, Üdvözítő született ma nektek, akit Immanuelnek neveznek, ami azt jelenti: velünk az Isten (Lk. 2, 10b–11)”, vagy gondoljunk csak a nagypénteki kereszt árnyékában csüggedő, szívükben remegő tanítványokra. Az angyal szintén így szólítja meg őket, amikor azt mondja: „Ne féljetek, mert […] úgy van, amint megmondta, előttetek megy Galileába, ott majd meglátjátok Őt (Mt. 28, 7).” Isten a félelemben lévő ember számára, mindig jelenlétét ígéri. Miért is olyan erős ez az ígéret? Egyrészt, mert Isten léte a szeretet, mert Isten maga a szeretet, márpedig a szeretetről azt olvassuk, hogy kiűzi a félelmet. Ahol Isten jelen van szeretetével, ott egyszerűen nem marad meg a félelemnek a lelke, hanem ott az erő, a szeretet és a józanság lelke lesz úrrá. Másodsorban Isten jelenlétében megszűnik a magány. Egyszer így fogalmazott valaki: egyedül élek, de nem vagyok magányos. Az igék a szívben, az egykori konfirmációs kérdések, amelyek felderengenek, hitvallásaink, az Úrtól tanult imádság, amely elfelejthetetlen, de a vasárnapi üzenet által is biztatnak, megerősítenek, szólnak hozzád. A személyes imádságod, amelyben átélheted, hogy átölel az Isten, az Ige olvasása, az afeletti csendesség, amelyek által szintén erősíti a lelkünket, a vele való kapcsolatunkat. Erre kaptunk most lehetőséget ebben a nehéz helyzetben.

Minden nehéz időszakban így kerüljünk közelebb Istenhez, hogy rácsodálkozzunk a sok áldásra, amivel életünket gazdagította, valamint szeretetére és kegyelmére, amely megjelent nekünk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. Bízzunk Őbenne, mert Ő a mi jövőnk. Ahogyan ígérte: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok” (Jer. 29, 11). Ámen.

Baksa Dávid
csapi református lelkész