Egy iskola, ahol rend van

Tiszabökény

Sok kárpátaljai magyar szülővel beszélgettem már, akik hiányolják iskoláinkból a szigorúbb, határozottabb nevelési módszereket. A "zöld" Kárpáti Igaz Szó viszont épp szigorúsága miatt újra és újra támadja a Tiszabökényi Általános Iskola nyugdíjas korú iskolaigazgatóját. 2008. május 10-i számukban egy szójátékkal egyenesen "zárt intézménybe" küldték volna az igazgató urat. A fent említett kárpátaljai magyar lap munkatársait leginkább azzal háborította fel Varga László, hogy állítólag "drákói szigorral" irányítja a rábízott iskolát, ahová már két alkalommal nem engedte be az említett lap újságíróját, illetve a lap által megbízott személyt.

Az igazgató úr elleni, lejárató kampánynak tűnő cikksorozat felkeltette az érdeklődésemet. Megbeszéltem Varga Lászlóval, hogy Tiszabökénybe utazom megnézni, milyen is az ottani általános iskolát jellemző "drákói szigor", és hogy megszólaltassam a másik felet, a sokat támadott igazgatót is.

Csütörtökön fél nyolckor érkeztem a Tiszabökényi Általános Iskolához, ahol már kívülről is jól látszott, hogy ebben az intézményben rend van. A kerékpárok nagy része lelakatolatlanul állt az iskola udvarán lévő tárolóban, a sportpályák lenyírt füve, a kifeszített hálók mind a rendezettség benyomását erősítették. Az iskolába szünet idején belépő idegen már a bejárati ajtónál találkozik egy ügyeletes pedagógussal. Az iskola tágas és szép – az épület eleve általános iskolának épült –, a szemléltetőkkel gazdagon ellátott szaktantermekhez szertárak tartoznak, az elsős gyerekek számára egy sor hinta és sok-sok lábbal hajtható autó is megkönnyíti a beilleszkedést, úgyszintén jól felszerelt tornaterem, műhelyek állnak a tanulók rendelkezésére. Az étkezdében nemcsak ebédet, hanem reggelit is kapnak a gyerekek. A konyhára maguk a tanulók termelik a kísérleti részlegen az egészséges zöldséget és gyümölcsöt. Azt kell mondjam, a legjobban felszerelt kárpátaljai magyar iskolát idáig Tiszabökényben láttam, pedig sok iskolában megfordultam már. Szünetben itt is hangosak voltak a gyerekek a folyosón, mint általában az iskolákban, de a koránál jóval fiatalabbnak tűnő igazgató tekintélye így is érzékelhető volt.

– 1958 szeptember elsején neveztek ki iskolaigazgatónak a Nagyszőlősi járás akkor talán legrosszabb helyzetben lévő iskolájába. De mivel a kolhoz nagyon tehetős volt, és Bíró Andor kolhozelnök nagy súlyt fektetett arra, hogy jó oktatási intézményeink legyenek, három év alatt felépült ez az új iskolaépület, amely jó beosztású, minden szükséges helyiséggel rendelkezünk. Később nagyon jól sikerült felszerelnünk, ez lett a járás legjobban felszerelt mintaiskolája, a párttitkárok ide hozták a külföldi delegációkat is. A lapos tetőt az 1998-as árvíz után sátortetőre cseréltük magyarországi és kanadai barátaink támogatásának köszönhetően.

Az iskola tanulói most is jó eredményeket érnek el a járási és megyei tanulmányi versenyeken, valamint Magyarországon is. Legutóbb például Tegze Edit tanárnő tanítványainak folyamatos jó szereplése miatt arany oklevelet kapott a magyarországi Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen. Huszonkét jól képzett pedagógus oktat 260 gyereket. Rám az ötven év alatt, amióta igazgatom ezt az iskolát, még panaszt nem írtak a tanfelügyelőségnek. Az, hogy drákói szigorral igazgatnám a tanintézményt, nem igaz. Ha igaz lenne, akkor vagy a kollégák, vagy a szülők panaszt írtak volna. Bár 1500 tanulót bocsátottunk ki az elmúlt fél évszázadban, egyiküktől sem fogadtam el ajándékot. Ez egy normális iskola, a gyerekek nálunk jól viselkednek. Próbáljuk a jövő nemzedéket rendre nevelni, amennyire lehet. A rendet megkövetelem a kollégáktól is. Ötven év alatt egy egész köteg dicsérő oklevelet és több magas szakmai kitüntetést kaptam, többek között az Ukrajna érdemes pedagógusa címet. Amíg még én vagyok az igazgató, mindent elkövetek, hogy az iskola ügye minél jobban menjen.

Ami az engem támadó újságcikkeket illeti, ezeket a személyes sértődöttséggel és a bosszúállási szándékkal tudom csak magyarázni. Mert a cikkekben leírtak egy része hazugság, a másik része pedig csak féligazság.

– Igazgató úr, mit követett el, amivel ennyire magára haragította a "zöld" Kárpáti Igaz Szót?

– A történet nagyon rég kezdődött. Kőszeghy Elemér a "zöld" Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője még egyetemista korában nálunk kezdett dolgozni. Sajnos a kezdő pedagógus nem tanárhoz méltóan viselkedett az itt eltöltött idő alatt. Ezekről az esetekről akkor készült jegyzőkönyveket is tudok mutatni. A botrányos eseteket követően megegyeztünk abban, hogy megírja a kérvényt és távozik az iskolából. Ő végül azt kérte tőlem, hogy írjak róla egy nagyon jó jellemzést, mert Harkov helyett – ahol levelező tagozaton tanult – az ungvári egyetemen szeretné folytatni tanulmányait. Én írtam róla egy semleges értékelést – jobbat tiszta lelkiismerettel nem írhattam. Emiatt akkor nagyon megharagudott rám. Azzal váltunk el, hogy ezek után nem ismerjük egymást – úgy tűnik, feledékeny.

2002 márciusában, amikor Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét csalással fosztották meg a parlamenti mandátumától, újra megjelent az iskolánkban Kőszeghy Elemér egy rendőr őrnaggyal a közlekedési rendészettől és egy tv-operatőrrel. Az iskolánkban lebonyolított választásról és az ott elkövetett állítólagos csalásról akartak kérdezni. Én akkor nem voltam választási bizottsági tag, és határozott fellépéssel kitettem őket az épületből, és valóban arra hivatkoztam, hogy az iskola zárt intézmény.

Igaz, nem osztom az UMDSZ vezetőinek politikai nézeteit, de ha a falunak vagy az iskolának előnye származik belőle, együttműködök velük, ugyanakkor soha nem engedtem meg, hogy az iskolánkban politikai agitációt folytassanak.

Ami az újságcikkekben megfogalmazott vádakat illeti, az első esetben megbeszéltük Matúz István újságíróval, hogy a lap KISZó Tabló című rovatában írnak a jó tanulóinkról. Adtam neki egy időpontot, amikorra a nagyszünetben összegyűjtöttem az érintett nyolc gyereket. Csak tíz nap múlva jött el előzetes bejelentkezés nélkül, közben a gyerekek nekem jelezték, hogy bizonyos okokból nem szeretnének neki nyilatkozni. Miután megkértem, hogy távozzon, felhorkant, mobiltelefonon keresztül azonnal tájékoztatta a főszerkesztőjét. A legutóbbi cikkben megjelent történet ("zöld" KISZó 2008.V.10.), mely szerint nem engedtem be a Kárpáti Igaz Szó ajándékait az iskolába – szemenszedett hazugság, amit már nem is mert aláírni a szerző. Hogy matuzsálem korú vagyok, abban valóban igazuk lehet, hisz 1934-ben születtem, de üzentem már: Jöjjön, Kőszeghy Elemér, fussuk körbe a futballpályát, akkor majd meglátjuk, ki az öregebb.

Badó Zsolt