Egy bécsi magyar teológus Huszton
Pünkösdi legáció
Régi szép szokás és gyakorlat református egyházunkban, hogy a három sátoros ünnepen teológiai hallgatók ünnepi istentiszteletre mennek ki valamely gyülekezetbe, ahol igét hirdetnek, esetleg besegítenek az úrvacsorai szentség kiszolgáltatásába. Ez esetben pünkösd ünnepére mi hívtuk meg az Ausztriában élő Csukás Gergelyt, a bécsi teológia negyedéves hallgatóját ünnepi szolgálatra Husztra.
- Azt kevesen tudják, hogy téged szoros szálak kötnek Huszthoz és ehhez a vidékhez. Néhány mondatban elmondanád, hogyan is van ez?
- Először is nagyon köszönöm, hogy meghívott nagytiszteletű úr a huszti katedrára, ahol dédatyám, Szabó Béla 1923-1938 között szolgált. 1991-ben halt meg 94 éves korában, gyermekként nagy hatással volt rám. Atyai nagyanyám, Szabó Márta itt született Huszton, kisgyermek volt, amikor innen Pozsonyba kerültek - ahol én születtem -, de még mindig maradtak emlékei Husztról.
- Pozsonyban születtél, Ausztria túlsó csücskében a Bodeni-tó partján éltek... Hogy kerültetek oda?
- Szüleim ott vállaltak munkát, én már ott jártam iskolába, sajnos nem magyarba, amit tudok, azt a szüleimtől tanultam, illetve egy fél évet töltöttem tavaly a debreceni teológián.
- A két háború közti Kárpátaljai Református Egyház életében, különösen a belmisszió területén dédatyád, Szabó Béla jelentős munkát végzett, ma is közkézen forog a Szabó Béla-féle kátés füzet. Nem gondoltál arra, hogy eljönnél pár évre szolgálni Kárpátaljára?
- Ilyen terveim nincsenek. Szeretném Bécsben befejezni a teológiát, utána pedig teológiai doktori fokozatot szeretnék szerezni.
- Van már arról valamilyen tapasztalatod, hogyan élik meg a hitüket tifelétek és itt, minálunk az emberek?
- Úgy látom, hogy nálunk a társadalom minden szférájában másként viszonyulnak egymáshoz az emberek, mint errefelé. Itt barátságosabbak és vendégszeretőbbek. A tradícióknak itt - hála Istennek - még mindig pozitív értékük van. Viszont az minket is elszomorít, hogy a Kárpátaljai Református Egyház a várva várt szabadsága mellett nem tudta megőrizni egységét, a Nyugatról áradó teológiai világnézetek megosztották a lelkészi kart és a gyülekezeti tagokat.
- Ez minket is elszomorít. Holnap Nagyszőlősön és Fancsikán fogsz szolgálni, láthatunk-e máskor is még Kárpátalján?
- Természetesen. Édesapámmal és talán Szabó nagymamával szeretnénk máskor is eljönni. A Szabó család történetéhez szeretnénk minél több adatot összegyűjteni, történetesen nem csak az köt Huszthoz bennünket, hogy Szabó Béla 15 évig itt szolgált, hanem a család nemesi előneve is "huszti" Szabó. 1675-ben egy huszti Szabó István szerezte a nemességet Apaffy Mihály erdélyi fejedelemtől, ennek unokái később elszármaztak Husztról. Ezeket a szálakat szeretnénk felgöngyölíteni.
- Talán tudok segíteni, mivel amúgy is foglalkozom a huszti gyülekezet történetével, egyben köszönöm a beszélgetést.
Józan Lajos