Egy gázolaj-fuvarozó útinaplója
Gázolajat viszek, ne lássátok!
k
„70 liter gázolaj átpumpálva. Pénzt leszámolják. „Most rögtön fizettek, de előfordul, hogy csak 4-5 „kanyar” (azaz forduló) után fizetnek, egy összegben – meséli fuvarozóm. – 1400 Ft-ot kerestem. Ha levonom a biztosítás árát, akkor 1200 Ft a tiszta nyereség.”
Még mindig sokaknak nyújt megélhetési lehetőséget az illegális üzemanyag-kereskedelem. A csempészek vagy „szolyárkások” („gázolajosok”), ahogyan a nép emlegeti őket, naponta átlépik az ukrán-magyar határt, hogy megkeressék a mindennapi betevőre valót. Ám kevesen tudják azok közül, akik nincsenek benne az „üzletben”, hogy mivel jár egy ilyen út. Tartsanak velünk, és megtudják!
830 (a dátum lényegtelen). Megérkeztünk a határátkelőhöz. Beállunk a sor végére. A rendőrségi sorompóig 17 autó áll előttünk.
845. Három autónyit haladtunk előre. A rendőrségi és a határőrségi sorompó közé ez idő alatt további 6 autó hajtott be. Ők sietnek és fizetnek. Csupán 5hr/300Ft ide, 2 hr/100Ft oda, s elfelejthetik a sorbanállást: 30-40 perc alatt már a vámterületen vannak.
903. Az „előzősávon” egy autó bukkan fel és két autónyival előttünk megáll a sor mellett. A következő eresztésnél beugrik a sorba. Neki „foglalták a helyet”. (Gondolom én.)
920. Újabb 4 autónyit haladtunk előre. Ismét voltak soron kívüli beugrók. A fuvarozóm minden indulat nélkül megjegyzi: „Ma valahogy nem serénykednek odabenn, a vámon.”
952. Nem értek egyet a fuvarozómmal: szerintem nagyon lassan dolgoznak a vámon. Nem haladtunk előre egy centimétert sem.
1017. Hirtelen felbőgnek az előttünk álló autók motorjai és máris indul a hajtás, a „pozíció-szerzés”. Most öt helynyit haladtunk előre, mert csak két sietős dolgú ember akadt.
1051. Félsiker: túljutottunk az első sorompón, csak a határőrségi sorompó maradt hátra. De addig még 8-10 autónyi távolság van hátra, és további 5-6 gépkocsi várakozik a „siető sorban”. Ha már két sorompó van, miért ne fizessen kétszer vámot a sietős dolgú ember? Itt érezni csak igazán, hogy az idő pénz. A hazafelé tartó szerencsésektől megtudjuk, hogy a magyar oldalon kong az ürességtől a vámterület. A mögöttünk álló autó sofőrje csak ennyit mond: „Azért csinálják, hogy fizessenek a soron kívül haladók. Mert ha nincs sor, nincs soronkívüli, nincs pénz.” Szomorú, de ez a valóság: a 9 órakor minket soron kívül megelőző autó visszafelé tart. Ő már letudta mára.
1112. Valamivel gyorsabban halad a sor. Szinte már úgy tűnik, hogy ég az illetékesek keze alatt a munka.
1135. Hurrá, bejutottunk a vámterületre! Előttünk még 12 autó áll a sorban.
1159. Végre átestünk a vámkezelésen. Semmi tiltott áru, így probléma sem akadt. A „pecsételő”, azaz a határőr viszont elment kávézni.
1214. „Máris” megvan a pecsét!
1217. A magyar vámtiszt végigkopogtatja az autó oldalát, benéz az ülés alá, a csomagtartóba stb.: elrejtett üzemanyagos flakonokat keres. Közben elereszt néhány viccesnek szánt megjegyzést, mint például: „És ha találok flakont, megissza, ami benne van?”
1228. Átjutottunk. Gyerünk túladni az árun! Mátészalkán 160 Ft/l, Tiszabecsen 117Ft/l a gázolaj ára. Otthon 97Ft/l.
1237. Felhajtunk az udvarra. Slang be a tartályba, szivattyú bekapcsolva. Már rég a múlté a szájjal történő szívás. Gépesítve van minden.
1239. 70 liter gázolaj átpumpálva. Pénzt leszámolják. „Most rögtön fizettek, de előfordul, hogy csak 4-5 „kanyar” (azaz forduló) után fizetnek, egy öszszegben – meséli fuvarozóm. – 1400 Ft-ot kerestem. Ha levonom a biztosítás árát, akkor 1200 Ft a tiszta nyereség. Ha flakonokat is hozok (üzemanyaggal teli műanyag üdítős palackok a gépkocsiban elrejtve, 1-10 db), akkor tisztán 1600 Ft a haszon, de fennáll a veszélye annak, hogy amennyiben megtalálják a vámosok, viszszafordítanak.”
Útban hazafelé fuvarozóm elmeséli, ha nem az ukrán vám dolgozik lassan, akkor a magyar oldalon van tömörülés. Hogy egyszerre mindkét oldalon serényen dolgozzanak? – Az olyan ritka, mint a fehér holló.
Hazafelé gyorsabban haladunk: 25 perc alatt átjutottunk a határon.
1405. Végre itthon!
Karmacsi Zoltán
„Rengeteget tanul az ember, amíg sorban áll a határ előtt. Ne hidd, hogy csupa bunkó jár ide. Van itt mérnök, orvos, közgazdász, tanár – szó- val csupa művelt ember, akikkel mindenféléről elbeszélgetünk, mert itt türelmesnek kell lenni. Tudni kell várni és tűrni.”
