Egy gázolaj-fuvarozó útinaplója

Gázolajat viszek, ne lássátok!

2001. január 26., 01:00 , 2. szám

k

„70 li­ter gázolaj át­pum­pálva. Pénzt le­szá­mol­ják. „Most rögtön fizettek, de elő­fordul, hogy csak 4-5 „ka­nyar” (azaz for­duló) után fi­zetnek, egy ös­­szegben – me­­séli fu­va­ro­zóm. – 1400 Ft-ot ke­restem. Ha le­vo­nom a biz­tosítás árát, akkor 1200 Ft a tiszta nye­re­ség.”

Még mindig sokaknak nyújt megélhetési lehe­tő­sé­get az illegális üzem­anyag­-ke­­res­ke­delem. A csem­­pé­szek vagy „szo­lyárkások” („gáz­­ola­jo­sok”), ahogyan a nép emlegeti őket, naponta át­lépik az uk­rán-magyar ha­tárt, hogy meg­keressék a min­dennapi be­tevőre valót. Ám kevesen tudják azok kö­zül, akik nin­csenek benne az „üzletben”, hogy mivel jár egy ilyen út. Tartsanak ve­lünk, és meg­tudják!

830 (a dátum lényegtelen). Megérkeztünk a ha­tár­át­ke­lő­höz. Beállunk a sor végére. A rendőrségi sorompóig 17 autó áll előttünk.

845. Három autónyit ha­lad­tunk előre. A rendőrségi és a határőrségi sorompó közé ez­ idő alatt további 6 autó hajtott be. Ők sietnek és fizetnek. Csupán 5hr/300Ft ide, 2 hr/100Ft oda, s elfelejthetik a sorbanállást: 30-40 perc alatt már a vámterületen vannak.

903. Az „előzősávon” egy autó bukkan fel és két autó­nyi­val előttünk megáll a sor mellett. A következő eresz­tésnél beugrik a sorba. Neki „foglalták a he­lyet”. (Gon­do­lom én.)

920. Újabb 4 autónyit ha­lad­­tunk előre. Ismét voltak soron kí­vüli beugrók. A fu­va­ro­zóm minden indulat nélkül meg­jegy­zi: „Ma valahogy nem se­rény­kednek odabenn, a vá­mon.”

952. Nem értek egyet a fu­va­ro­­zómmal: szerintem nagyon lassan dolgoznak a vámon. Nem haladtunk előre egy centimétert sem.

1017. Hirtelen felbőgnek az előttünk álló autók motorjai és máris indul a hajtás, a „pozíció-szerzés”. Most öt helynyit ha­ladtunk előre, mert csak két sietős dolgú ember akadt.

1051. Félsiker: túljutottunk az első sorompón, csak a ha­tár­őrségi sorompó maradt hát­ra. De addig még 8-10 autónyi távolság van hátra, és további 5-6 gép­ko­csi vá­ra­ko­zik a „siető sor­ban”. Ha már két sorompó van, miért ne fizessen kétszer vámot a sietős dolgú ember? Itt érezni csak igazán, hogy az idő pénz. A hazafelé tar­tó szerencsésektől megtudjuk, hogy a magyar ol­dalon kong az ürességtől a vám­terület. A mögöttünk álló autó sofőrje csak en­nyit mond: „Azért csinálják, hogy fizessenek a so­r­on kívül ha­ladók. Mert ha nincs sor, nincs soronkívüli, nincs pénz.” Szo­morú, de ez a va­ló­ság: a 9 órakor min­ket soron kívül megelőző autó visszafelé tart. Ő már letudta mára.

1112. Vala­mi­vel gyor­sab­ban halad a sor. Szinte már úgy tűnik, hogy ég az illetékesek ke­ze alatt a munka.

1135. Hurrá, bejutottunk a vámterületre! Előttünk még 12 autó áll a sorban.

1159. Végre átestünk a vám­kezelésen. Semmi tiltott áru, így probléma sem akadt. A „pe­csé­te­lő”, azaz a határőr viszont elment kávézni.

1214. „Máris” megvan a pe­csét!

1217. A magyar vámtiszt vé­gig­kopogtatja az autó oldalát, benéz az ülés alá, a cso­mag­tar­tóba stb.: elrejtett üzemanyagos fla­konokat keres. Közben ele­reszt né­hány viccesnek szánt meg­jegy­zést, mint például: „És ha találok flakont, megissza, ami benne van?”

1228. Átjutottunk. Gye­rünk túladni az árun! Má­té­szalkán 160 Ft/l, Tiszabecsen 117Ft/l a gázolaj ára. Otthon 97Ft/l.

1237. Fel­haj­tunk az ud­var­ra. Slang be a tartályba, szi­vattyú be­kap­csol­va. Már rég a múlté a szájjal történő szívás. Gé­pe­sít­ve van min­den.

1239. 70 li­ter gázolaj át­pum­pálva. Pénzt le­szá­mol­ják. „Most rögtön fizettek, de elő­fordul, hogy csak 4-5 „ka­nyar” (azaz for­duló) után fi­zetnek, egy ösz­­szegben – me­­séli fu­va­ro­zóm. – 1400 Ft-ot ke­restem. Ha le­vo­nom a biztosítás árát, akkor 1200 Ft a tiszta nye­re­ség. Ha fla­ko­nokat is hozok (üzem­anyag­gal teli műa­nyag üdí­tős­ pa­lackok a gép­ko­csiban el­rejt­­ve, 1-10 db), akkor tisz­tán 1600 Ft a ha­szon, de fennáll a veszélye annak, hogy amennyiben meg­­­­találják a vámosok, visz­sza­fordítanak.”

Útban hazafelé fuva­ro­zóm elmeséli, ha nem az uk­rán vám dolgozik lassan, ak­kor a magyar oldalon van tömörülés. Hogy egyszerre mindkét oldalon serényen dolgozzanak? – Az olyan rit­ka, mint a fehér holló.

Hazafelé gyorsabban ha­la­dunk: 25 perc alatt át­ju­tottunk a határon.

1405. Végre itthon!

Karmacsi Zoltán

„Rengeteget tanul az ember, amíg sorban áll a határ előtt. Ne hidd, hogy csupa bunkó jár ide. Van itt mérnök, orvos, köz­­gazdász, tanár – szó­­­- val csupa művelt em­­­ber, akikkel min­denféléről elbe­szél­ge­tünk, mert itt tü­rel­mes­nek kell lenni. Tudni kell várni és tűrni.”