Határon túliak
Nem szavazta meg az ukrán parlament a határon túli ukránokról szóló törvényt. A legnagyobb frakció, a Kommunista Párt frakciója egy az egyben ellene szavazott. Az ukrán kommunisták vagy bátrak, vagy vakok, mert bátorság kell ahhoz, hogy valaki ki merje mondani, nem érdekel a nemzet, melynek országában élek. A 20. század utolsó évtizedére még egyszer bebizonyosodott, hogy hosszú távon csak az az állam marad meg, mely mögött egy nemzet áll. (Kivételt képez az Egyesült Államok, amely azonban így csak erősíti a szabályt, s az utolsó elnökválasztást figyelve, ezzel kapcsolatban is lehetnek sejtéseink.) A Szovjetunió nemzetállamokra bomlott szét, Csehszlovákia szűknek bizonyult még a két testvérnemzet számára is, Jugoszláviában még ma is folyik az erőszakos válás véres és romboló folyamata. Mi, magyarok a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után Szent István államából még annyi sem maradt meg, amennyit a magyar nemzet teste lefedett. Mindenki számára világos, hogy mindenképpen államérdek is az államalkotó nemzet erősítése. Ezért bátorság nyíltan leszavazni egy törvényt, mintegy kijelenteni, hogy nem érdekel sem az állam, sem a nemzet, mely azt az államot alkotja, amelyben élek; a nemzet fogalmát ócska, elavult kacatnak tartom, és mindegy, hogy milyen államban élek. Az ilyen nézet alapja a 70 éven keresztül dicsőített internacionalizmus és liberális kozmopolitizmus. Azt gondolom, és a beszédekből sokszor ki is világlik, hogy ezen képviselőknek csak az állampolgársága ukrán, és bátrak, hogy nem kifogásokat keresnek jóakaratot színlelve, hanem nyíltan leszavazták a törvényt. Ha viszont a nemzetiségük is ukrán, akkor vakok, mert a fának azt az ágát vágják, amin ülnek.
Emlékeztetnék rá: Kovács Miklós, az egyetlen magyar képviselő az ukrán parlamentben a külföldön élő ukránokról szóló törvényt megszavazta.
Tithli Károly
