Megkezdődtek a konzultációk
Tivadarfalvai Református Líceum
A Tivadarfalvai Református Líceum 1995 szeptemberében nyitotta meg kapuit. Ma három évfolyamon 84 diák készül itt a nagybetűs életre. Ki továbbtanulási szándékkal, ki szakmai ismeretek elsajátítása céljából érkezett, felvállalva az intézmény szigorú követelményrendszerét. A szakoktatást a Nagyszőlősi Felsőfokú Technológiai Szakközépiskola tanárai végzik ukrán nyelven. A diákok könyvelést és számítástechnikát tanulhatnak, ezenkívül a lányok szabás-varrást, a fiúk pedig gépszerelést, traktorvezetést. A hároméves tanulmányi idő végén így az érettségi bizonyítvány mellett szakképesítésüket igazoló oklevelet is kapnak a végzősök. Az intézet minden felvételt nyert diák számára kollégiumot biztosít, melynek fenntartásához a szülőktől lehetőségeikhez mérten kérnek támogatást.
– Mitől más ez a líceum, mint egy hagyományos középiskola? – kérdeztem az igazgatónőt, Tusa-Bocskai Ibolyát.
– Mi valóban felkészítjük diákjainkat a főiskolai, egyetemi felvételi vizsgákra, anélkül, hogy korrepetitort fogadnának melléjük a szülők. Megköveteljük a folyamatos tanulást, rendszerességet viszünk a gyerekek életébe, mind az ismeretszerzés, mind az étkezés vagy a szórakozás terén. A fiatalok körül napjainkban nagy a rosszra való csábítás. Gondoljunk csak a serkentő szerekre, az alkoholra vagy a bűnözésre. A nálunk töltött három év alatt diákjainknak közösségben kell élniük, megfelelni a folyamatos kihívásoknak, ami leginkább pozitív irányban fejleszti jellemüket. Továbbá nagy súlyt fektetünk a gyerekek lelki nevelésére. Az ifjúsági bibliaórák, reggeli és esti áhítatok, istentiszteletek alkalmain a fiatalok közelebb kerülhetnek Istenhez, megismerhetik kegyelmét és szeretetét.
– Híres az intézmény házszabályzata is. Miért van rá szükség?
– A szigorú időbeosztás a tanulásra szánt időt hivatott betartatni, mivel a kamaszokat bizony rá kell kényszeríteni a folyamatos tanulásra. Ellenben aki eléri a 9,5-es tanulmányi átlagot, annak nem kötelező részt venni a közös szilenciumokon, tanulhat a könyvtárban vagy a szobájában is.
– Mi esik leginkább nehezére az elsőéveseknek?
– A lányok az öltözködési szokásaiktól válnak meg nehezen, hisz nem hordhatnak rövid szoknyát, nem viselhetnek ékszereket, sminket. A fiúk a szabályokat fogadják el lassabban, gyakran korlátoknak, tiltásoknak érzik azokat. A gyakorlat azt mutatja, hogy a második félév végére alakul ki a kölcsönös bizalom a nevelők és neveltek között. A növendékek belátják: minden értük, az ő épülésük érdekében történik.
– Mivel lehet regulázni a kamaszokat?
– A szabályzat szerint évente négy összegző dolgozatot íratunk a diákokkal minden egyes tantárgyból. Az új pontrendszer szerint jelenleg a 7-es átlagot kell elérni. Akinek ez másodszorra sem sikerül, attól kénytelenek vagyunk megválni. Októberben két másodikos növendékünk esett így ki. Nagyon fájó, de a végtelenségig nem lehet takargatni a hiányosságokat, és az elsőseinkre való tekintettel is következetesnek kell lennünk. A gyerekek kéthetente járnak haza, de évente hat alkalommal az „ittmaradós” hétvégekre is kérvényezhetik a hazautazást.
– Mennyire más ezt az iskolát vezetni, mint egy hagyományosat?
– Lévén ez egy bentlakásos intézmény, egész nap felelősek vagyunk a gyerekekért. Ez egy nagy lelki teher a számomra, és megvallom, minden reggel félve nyitok be az ajtón. Velünk szemben az elvárások is magasak, hisz kinek a növendékei lehetnek példaképek, ha nem a mieink? A diákoktól minden helyzetben elvárják a jólneveltséget, ők viszont nem mindig tudják „végigviselkedni” a szabályzatot.
– Lassan itt a következő felvételi, hogyan várják a jelentkezőket?
– Egyedülálló módon nálunk már most megkezdődtek az előkészületek. A vizsgákat megelőzően – heti egy alkalommal – február 13-tól a keddi napokon tartunk konzultációkat a felvételi vizsgatárgyakból. Így minden tanulónak módja nyílik a tájékozódásra, ezáltal egyenlő esélyekkel nézhetnek a vizsgák elé.
zsuzsa
Tudtátok, mire vállalkoztok?
A fiatalokat is megkérdeztük az iskolai életről, arról, miért jó az iskola diákjának lenni.
– Amikor ide jöttetek, tudtátok, mire vállalkoztok?
Haluskay Béla, I. évf.: Elég jó híre van az iskolának, így tudtam, hogy a szigorúság is nagy. Ami szokatlan: a kötött napirend és a magas tanulási követelmények.
Varga László, III. évf.: Eleinte szorított az időbeosztás: fárasztó volt a hat órai kelés, sokáig fennmaradtunk a lecke miatt. Később elfogadtuk, hogy mindennek megvan az ideje és minden percet ki kell használni, nincs lazsálás.
– Mi jelentette a legnagyobb kihívást a számotokra?
Sokai Erika, I. évf.: Az otthontól való távollét, hiszen csak kéthetente járhatunk haza. Ebből a szempontból az első negyedév volt a legnehezebb, mára megszoktam.
– Szövődnek-e szerelmek a suliban?
Sztojka Tünde, II. évf.: Természetesen, de a kapcsolatok általában titokban maradnak. A szerelmeket nem nézik jó szemmel a nevelők sem, ezért legfeljebb az egy padban ülésben nyilvánulnak meg.
– Mi az, amit csak itt kaphattok meg és sehol máshol?
Haluskay Béla: A vallási nevelés. A világi iskolákban tanuló régi barátaim teljesen más utakon járnak, elragadta őket a világi forgatag. Mi viszont megfelelő nevelést kapunk és lelkiekben is gazdagodhatunk alkalomról alkalomra.