Ami mozdítható volt, mind széthordták

Egy falu klub nélkül

1999 februárjában, az akkori nagy hó súlya alatt beszakadt Nagybakos kultúrházának tetőszerkezete. Három év óta semmilyen helyreállítási munkálatot nem végeztek az épületen, így az mára egészen tönkrement. Azután „se­gí­tő kezek” nyomán teljes egészében lába kelt a fából készült berendezésnek. Eltűntek a széksorok, a karzat, még a színpad is – egyszóval minden, ami mozdítható, leszerelhető, felhasználható volt. Az épület egyik fele áll ily módon romokban, a másik részében pedig a falu felcserközpontja, postája, könyv­tára működik továbbra is.

– A község kultúrélete teljesen megállt, illetve az iskolába szorult – mondja Holovej Judit helyi tanárnő. Elmaradnak a hagyományos ünnepségek, megemlékezések. Ez elsősorban nem a fiatalokat érinti, hisz ők amúgy is megtalálják a szórakozás módját, de mi legyen a középkorúakkal? Szerintem ma is nagy szükség lenne arra, hogy a mindennapok gondjaiból néha felrázzák az embereket, nem lehet eny­nyire magára hagyni egy falut.

– Az épületet három csehországi telepes építtette még 1929-ben – meséli Szilági Ferenc nyugdíjas. – Vendéglő működött benne egészen 1945-ig, később költöztették bele a rendelőt, a postát, a boltot, majd a könyvtárat is. A szovjet időkben – a hatvanas években – építették újjá az iskolát és készült el a mai üzlet épülete. Ezt követően falunkban negyven évig semmilyen középületet nem épített az állam, miért csodálkozik hát, hogy hagyták romba dőlni a klubot?

– Évente 8-10 állandó rendezvényünk volt, megmozgattuk a lakosságot – mondja Veres Olga, aki 1958 és 1997 között volt a kultúrház vezetője. – Négy éve fiataljaink még műsorral járták a falvakat, hetente összejártak a próbákra, most viszont csak ide-oda csellengnek. Amikor megtörtént a baj, rögtön elkezdték szétszedni a tetőszerkezetet. Miért? Nem tudni, hiszen aztán semmi sem történt, csak utat nyitottak a vandáloknak.

Tanácstalanul jártam körbe az omladozó vakolatú épületet és szerettem volna megszólaltatni a benne dolgozókat. Erre azonban nem került sor, mivel egész délelőtt nem nyitott ki sem a posta, sem a rendelő, sem a könyvtár. Felkerestem az újbátyúi tanácsházát, mivel Nagybakos közigazgatásilag ide tartozik. A tanácselnököt sem akkor, sem később nem sikerült elérni („Éppen most ment el”, „Ma már nem lesz bent” volt a válasz, valahányszor kerestem), így Révész Irén jegyzőt kértem arra, tájékoztasson a kultúrház ügyében.

– A községi tanács 2000. május 19-én hozott döntést arról, hogy fel kell mérni az épület állapotát és felkérni az illetékes hivatalt a felújítás költségirányzatának elkészítésére. A megyétől járt nálunk egy építészmérnök, aki elkészítette a kárbecslést, pénz híján azonban itt meg is akadtunk. A beregszászi járás idei költségvetése tudtommal előirányozna számunkra némi pénzt a felújításra, de mivel azt még nem fogadták el, így semmi biztosat nem tudok mondani. A művelődés nem állt le, hiszen a kultúrháznak ma is van vezetője Kovbut Natália személyében, aki Banga Marija könyvtárossal közösen végzi a munkát.

A kérdéseim többségére persze itt sem kaptam választ: miért várt a tanács egy évig a kárbecsléssel, hova lett a berendezés, mit csinál egy falu művelődésszervezője klub nélkül?

Popovics Zsuzsanna