Pusztít az ár

A gátak ismét csődöt mondtak...

2001. március 9., 01:00 , 8. szám

Múlt hétvégén a lehullott nagy mennyiségű csapadék erősen meg­árasztotta a megye folyóit, minek következtében a 13 járásból hétben kerültek lakott területek víz alá, tizenegyben pedig továbbra is vészesen magas a folyók vízszintje. A Tisza vízállása hétfőn a felső sza­ka­szokon mindenütt meghaladta az eddig mért legnagyobb ér­té­ke­ket. Tiszaújlaknál kedden reggel 8 óra­kor tetőzött 736 centiméternél, ami 28 centivel több, mint 1998-ban.

Hétfőn este Técsőn a Tisza három helyen törte át a gátat, az alacsonyabban fekvő házak ablakain befolyt a víz. Az áradás itt halálos áldozatokat is követelt. A fák és házak tetején rekedt emberek helikopteres mentése kedden, a reggeli órákban fejeződött be. A magyar helikopterek hétfőn este érkeztek a városba, ahol a háztetőkön rekedteket lelógó mentőköteleken szál­lították biztonságos helyre.

Ukrajna különböző régióiból több tízezer homokzsákot indítottak útnak Kárpátaljára ezekben az órákban, s további mint­egy negy­­venezer darab zsák érkezett a térségbe Szakács Zoltán ungvári főkonzul közvetítésével a magyarországi ár- és belvízvédelmi erőktől.

Tiszabökénynél a Tisza hétfőn 15 órakor mintegy 500 méteren átbukott a gáton. A mélyen fekvő falurészről az emberek szekerekkel menekítették jószágaikat a magasabban fekvő részekre. Kedd éjjel azután a folyó szinte ugyanott, ahol 1998-ban, átszakította a gátat, minek következtében a település nagy része jelenleg is méteres víz alatt áll.

Ugyancsak kritikus helyzet alakult ki Csetfalva és Mezővári térségében. A hétfő esti órákban mind a Tisza, mind a Borzsa több ponton átbukott a gátakon. A helyi vezetők ugyan megpróbáltak úrrá lenni a helyzeten, önerejükből azon­ban nem boldogulhattak, a mentőalakulatok és a technika felvonulása ugyanis csak lassan haladt.

Csetfalvát másfél óra alatt öntötte el a Tisza vize. Ekkor gyereksírás, idős emberek jajgatása és malacsivítás közepette ürítették ki a falut, mivel legtöbben az utolsó utáni pillanatig kivártak. Az emberek számba vették ismerőseiket, szomszédaikat, hogy ki maradhatott a víz fogságában. Volt, aki a kérlelés ellenére még ekkor sem volt hajlandó elhagyni az otthonát, inkább a víz fogságát választotta.

Kedd reggelre a Felső-Tisza- vidéken valamelyest normalizálódott a helyzet, ugyanakkor Mezővárinál a Tisza által visszaduzzasztott és továbbra is áradó Bor­zsa vize a bal parton több ponton átömlött a gáton és elárasztotta a falu Palaj nevezetű részét. A folyó és az elöntött térség vízszintje lassan kiegyenlítődött, a házakat az ablakok magasságában lepte el a víz, meghaladva az 1998-as árvíz szintjét. A bennrekedt állatokat, embereket csónakokon menekítették a falu még biztonságos részébe.

A tízéves Radvánszki Sándort és hatéves testvérét, Dórát 10 órakor hozták ki a hídra. A gyerekek azután itt várták türelmesen a család túlsó parton maradt további öt tagját. A falu apraja-nagyja várta ugyanígy odaátról a hozzátartozóit, miközben a vízszint egyre emelkedett.

Időközben Ma­gyarországról megérkezett három vízvédelmi szak­ember, hogy felmérje és elemezze a kialakult helyzetet.

– Nincs megszervezve a védekezés, az emberek csak állnak és siránkoznak, miközben komoly veszély fenyegeti a települést – mondja Heuer Ferenc, a kisvárdai vízvédelem szakaszvezetője. – Teljes a szervezetlenség, nem látunk vízügyi szakembereket, nem őrzik a töltés lábazatát. Egyáltalán, nincs gazdája a védekezésnek, hiányzik a homok, a zsák, nincs, aki tekintéllyel bírva megszervezné a la­kos­ságot.

Történt mindez délelőtt tíz órakor. A katasztrófaelhárító különleges alakulat ekkor 30 fővel képviseltette magát a helyszínen, a másik osztag ugyanis még Cset­falvánál erősítette a gátakat. Egy órával később ez a mentőcsapat is ideért, és operatív munkájukkal csakhamar védősánccal vet­ték körül a jobb parti hídfőt. A szivárgást ugyan nem sikerült végleg meg­állítani, de némileg stabilizálódott a helyzet. A több mint tíz kritikus pontnál a lakosság közreműködésére is szükség volt. A meredek töltésen kézből kézbe adták a zsákokat – ha éppen volt mit.

A Tisza alsóbb szakaszán is csak nagy küzdelem árán sikerült medrében tartani a folyót.

– Badaló térségében mintegy 12 ezer zsákot raktunk már le – tájékoztat Nagy András tanácselnök. – Három éve az emberek megtanulták a gáterősítés, illetve -magasítás módját, így képesek önállóan megszervezni a munkát.

Kora estére mindezek ellenére a víz elérte a töltés tetejét. Itt értük utol Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, parlamenti képviselőt.

– Az állam a katasztrófa méretéhez képest nagyon csekély erőt tudott felvonultatni, és gyenge szervezést produkált – fejtette ki véleményét a képviselő. – Mivel az 1998-as árvíz után nem emelték a gátakat, ez az esemény előrelátható volt, csak az időpontja lehetett kérdéses.

Ezekben a kritikus órákban a helyszínen tájékozódott a kialakult helyzetről, illetve arról, milyen segítséget nyújthat a katasztrófa-elhárításban Magyarország, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Tóth István, a HTMH főosztályvezetője. A sors keserű fintora, hogy ugyan­ezen órákban a Tisza Tarpánál átszakította a gátat...

Lapzártakor tovább folyik a küzdelem, s jelenleg senki sem tudhatja, meddig bírja a Tisza nyomását a töltésrendszer, megmenekül-e Csap, s a környező falvak…

A veszélyeztetett települések lakosságát percről percre fenyegeti a kilakoltatás, az épületeket pedig a romboló víz...

Popovics Zsuzsanna