A baj nem ismer határokat
Szakács Zoltán az ukrán-magyar árvízvédelmi együttműködésről
Szakács Zoltán, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulja a katasztrófa első pillanatától éjt nappallá téve dolgozik azon, hogy – a magyar-ukrán erőfeszítések koordinálásával – segítsen a mentésben, előrejelzésben és a károsultak segélyezésében. Lapunk erre vonatkozó helyzetértékelést kért tőle.
– Főkonzul úr, hogyan látja, az 1998-as áradáshoz képest felkészültebben érte-e Kárpátalját ez a mostani, sok tekintetben még nagyobb pusztítás?
– Úgy látom, hogy az ukrán hatóságok reagálása – jóllehet egy ilyen mértékű természeti csapásra aligha lehet megfelelően felkészülni – most összeszedettebb, szervezettebb és összehangoltabb volt, mint két évvel ezelőtt. Mind a megyei, mind a járási válságstábok együttműködése egymással és a rendkívüli helyzetek minisztériuma vezetésével összehangolt volt, s ez utóbbi alakulatai – az eddigi információk alapján –, úgy tűnik, nem hibáztak, folyamatosan képesek voltak ellátni a feladatukat.
– Eddigi tapasztalatai alapján miként értékeli a két ország együttműködését a katasztrófa napjaiban?
– Sajnos már az első napon élesben kellett kipróbálni az ukrán–magyar hatóságok együttműködését, amikor Técsőn az egyik ukrán mentőalakulat tagjai vészhelyzetben az ár elől fákra menekültek, s onnan kellett kimenteni őket. Ehhez Magyarországról kellett sürgősen helikoptereket kérni, mivel csak ezek rendelkeztek a feladat sikeres végrehajtásához szükséges speciális mentőfelszereléssel és kiképzett személyzettel. Innentől fogva a két ország szomszédos térségeinek védelmi bizottságai és vízügyi szakemberei között folyamatos, élő a kapcsolat: kölcsönösen segítik egymást. A kívülálló talán nem is érti, hogy hol magyar területről Ukrajnába, hol Kárpátaljáról a magyar beregi térségbe visznek át homokzsákokat, munkagépeket, irányítanak át katasztrófavédelmi egységeket. Itt ugyanis az államhatár – képletesen és szó szerint – elmosódott: megvédendő terület és víz van csupán, s ha emberek, anyagi javak kerülnek veszélybe, akkor elsődleges szempont a mentés, függetlenül attól, hol húzódik az államhatár. A határőrség és a vámszolgálat a legnagyobb rugalmasságról tesz tanúbizonyságot ezekben a napokban.
– Milyen segítséget tud nyújtani Magyarország az ukrajnai Bereg-vidéken jelenleg is folyó árvízi védekezéshez?
– Jelenleg a legfontosabb segítség a kárpátaljaiaknak az, hogy a magyar vízügyesek – az ukrán hatóság hozzájárulásával – a kritikus napokban a veszélyeztetett területre történő napi kétszeri berepüléssel légifelvételeket készítenek. Ezek alapján a magyar vízügy meglehetősen pontosan tudja jelezni a magyarországi Tarpa felől érkező ár viselkedését, haladási útját, s ukrán oldalon ezeknek az ismereteknek a birtokában a hatóságok meghatározhatják a vízelvezetés útját, és nem utolsósorban idejében át tudják csoportosítani az erőket az esetleg veszélyeztetett településekhez, vagy szükség esetén a legalkalmasabb időpontban, pánik nélkül telepíthetik ki az embereket.
Varga Béla
