Március 15. – a romok alatt

A csetfalvai Tar család március idusán eddig mindig kitűzte otthonára a nemzeti lobogót. Az idei kokárdás ünnepen azonban megszakadt e hagyomány, hisz az elszabadult Tisza őket sem kímélte. Házukat jószerivel elmosta a víz, értékeikből csak az maradt meg, amit még idejében biztonságba helyeztek.

– A piros-fehér-zöld lobogót a padláson őriztük, és ott van valahol a törmelék alatt – meséli a házigazda, Tar Attila. – Most se zászlónk, se ház, amire kitehetnénk, de azért a bajban sem feledkezünk meg történelmünk legfényesebb dátumáról. Mégiscsak ünnep van, és jó néhány pillanatra hátat fordítani a pusztításnak.

Romból van elég, hisz a lábon maradt melléképületből kilátunk egyenesen az utcára. „Megfogyva bár, de törve nem”, jut eszembe a Vörösmarty-sor. Jó látni a fáradt arcok mosolyát, a hitet az újrakezdésben.

Pezsgő durran, és míg gyöngyözik, néhány jókívánság is elhangzik: „Erőt, egészséget, kitartást!”. Hányszor hallottam már, de talán most először érzem e szavak súlyát.

P. Zs.