A tbc újra népbetegség?
Tbc: évente 180-200 új beteg
A tuberkulózis, más néven tbc a Mycobacterium-fajok által előidézett fertőző betegség. Leginkább cseppfertőzés útján terjed. Az embernél leggyakrabban a tüdőt támadja meg, és részleges tüdősorvadáshoz vezet. Kevesen tudják, hogy felnőtt koráig általában mindenki átesik tuberkulózisfertőzésen, a betegség kialakulását pedig az adott szervezet ellenállóképessége határozza meg.
– Az utóbbi öt évben mind Ukrajnában, mind Kárpátalján ugrásszerűen nőtt a megbetegedések száma – mondja Szarvas József, az Ungváron működő Megyei Tüdőgondozó Intézet osztályvezető orvosa. – Megyénkben korábban 100 000 főre 36 megbetegedés jutott, ami az elmúlt időszakban 48-ra emelkedett. Ez évente 180 – 200 új beteget jelent, ami alatta marad az országos átlagnak. A statisztika egyértelműen igazolja, hogy a megbetegedések száma szoros összefüggést mutat az életszínvonallal, ahol tehát roszszul élnek, ott törvényszerűen megnő a fertőzöttek száma is. Ugyanakkor míg korábban főként a nehéz szociális körülmények között élőket veszélyeztette ez a megbetegedés, mára megváltozott a helyzet. Sajnos nagyon sok fertőző beteg jár az utcán, utazik vonaton. A felderítetlen esetek tömeges száma miatt az egészségügyben dolgozók is fokozottan ki vannak téve a fertőzésveszélynek. A tavalyi év során például 24 orvos és nővér betegedett meg tbc-ben.
– Milyen a megbetegedések eloszlása a megyén belül?
– A legtöbb betegünk a Nagyszőlősi és az Ungvári járásból érkezik hozzánk. Vannak, akik 15-20 éve nem jártak tüdőszűrésen, és olyan állapotban kerülnek ide, mintha nem is létezne a medicina. Sajnos éppen ezek a kritikus körzetek nem rendelkeznek önálló tüdőgondozó kórházzal, ahol legalább az enyhébb eseteket kezelhetnék. A krónikus betegeink gyakran a nagy távolság és a magas utazási költség miatt nem jönnek vissza felülvizsgálatra, a legtöbben megvárják, amíg leesnek a lábukról.
– Hogyan lesz valakiből fertőző beteg?
– A statisztika azt mutatja, hogy egy ún. nyílt formájú tuberkulózisos beteg kb. 10 egészséges embert fertőz meg, akik közül általában öten betegednek meg, s ezen belül ketten válnak maguk is fertőzőkké. Azokban a családokban nagy a veszély, amelyekben úgy él egy tüdőbeteg, hogy nem is tudnak erről, vagy egyszerűen nem vesznek róla tudomást, esetleg nincs módjukban kezeltetni. A legtöbb családban élő gyermek így fertőződik meg, és csak ezt követően, az ő betegsége révén derül ki, hogy valamelyik, általában idősebb családtag tbc-s.
– Az intézetükben milyen a könnyű és a súlyos betegek aránya?
– Pácienseink nagyobb hányadánál, 50-60%-ánál, a tuberkulózis már nyílt formájú. Mivel számuk ugrásszerűen megnőtt, a korai stádiumban diagnosztizált, enyhébb eseteknek egyre kevesebb ágyat tudunk biztosítani. Az lenne az ideális, ha a súlyos és kevésbé súlyos betegeinket el tudnánk különíteni egymástól, erre azonban még nincs lehetőségünk. Van továbbá egy réteg: a hajléktalanok, a börtönből szabadultak, akik nem is akarnak gyógyulni. Itt vannak egy darabig, azután odébbállnak, és tovább fertőznek.
– A szovjet időkben jogszabály írta elő hasonló esetekben a kötelező gyógykezelést. És ma?
– Sajnos nem áll módunkban kötelezni a betegeket, hogy kezeltessék magukat. Az ingyenes gyógyszerellátás is a múlté, tehát akik nem fekszenek be hozzánk, azokat nem tudjuk ellenőrizni és ellátni. Szerintem az egyetlen hatékony megoldás a korábban működő zárt intézetek életre keltése lenne. Sokan úgy vélik, ez az emberi jogok csorbítását jelentené. Azonban szerintem nemcsak ezeknek az embereknek vannak jogaik, hanem azoknak is, akik fokozottan ki vannak téve a fertőzés, a megbetegedés veszélyének.
– Milyen kezelési módokat alkalmaznak?
– Leginkább a gyógyszereset, már vagy tíz éve használjuk jó hatásfokkal ugyanazt az 5-6 féle készítményt. Persze vannak esetek, amelyek műtéti beavatkozást igényelnek. Múlt év vége óta teljes egészében el vagyunk látva a legfontosabb gyógyszerekkel, amire már több éve nem volt példa. Amit viszont központilag nem kapunk meg, azt a betegek kénytelenek saját részükre megvásárolni. Ilyenek a mellékhatásokat enyhítő készítmények, a vitaminok, a fecskendők, az infúzió stb. A korábbi évekhez viszonyítva azonban, mondhatni, normalizálódott a helyzet.
– Manapság ismét gyakrabban találkozik az ember a mozgó tüdőszűrő egységekkel, az úgynevezett „röntgenbuszokkal”. Igénybe veszi ezt a szolgáltatást a lakosság?
– Nem eléggé. Sőt, az emberek leginkább csak a helyi medikusok „kényszerítésére” hajlandóak a gép elé állni, pedig az esetek 60-70%-ában ekkor derül fény a betegségre. Évente legalább egyszer szükséges elvégeztetni a tüdőszűrést, de ha valaki már három héte köhög, mindenképpen fel kell keresnie egy szakorvost.
P. Zs.
A kór a gyermekeket sem kíméli már...
Edina tíz éves, a Nagyszőlősi járásból érkezett Ungvárra, és három hete kezelik az intézetben.
– Ezt megelőzően tíz napig feküdt a Nagyszőlősi Járási Kórházban, de már nem bírtuk tovább anyagilag – meséli az édesanyja. – Mintegy 300 hrivnyára rúgott a kezelési költség, mert mindent nekünk kellett megvenni. Itt jobb a helyzet, de nagyon messze van, 5-6 órát vesz igénybe az utazás.
Az intézetben vannak elhagyott gyerekek is, köztük a 3 éves Péter. Ő két hónapos kora óta beteg, szülei egyszerűen elfelejtettek érte jönni. Súlyos, krónikus beteg, már sokadszor került vissza a tüdőgondozóba.
– Termetre alig egy évesnek látszik, a fizikai és mentális fejlődését is megzavarta a kór – mondja Paljok Marianna orvosnő. – Nálunk tanult meg állni, beszélni. A Vöröskereszttől kértünk számára ruhaneműt, most leginkább a pelenkák tisztítása jelent gondot. A nővérek, ha idejük engedi, néha a karjukra veszik, babusgatják. Nem ő az egyetlen kicsi betegünk. Sajnos egyre több gyermek kerül hozzánk. A hatéves Krisztina például harmadik hónapja van nálunk. Eleinte nagyon csúnyán beszélt mindenkivel, agresszív volt, de most már jobban szeret itt lenni, mint otthon. Ő lett az osztály kedvence.
Mindenki egyetért abban, hogy nem ez a legjobb megoldás a gyerekek számára. Az intézetben azonban nincs dadastátus, igazából senkinek sem feladata, hogy „szeresse” a gyerekeket, nevelje őket. Az iskoláskorúak mellé is elkelne egy nevelő, esetleg tanár, hiszen több hónapig nem járhatnak iskolába, itt pedig leginkább csak unatkoznak.
-farkas-
