Támasz az időseknek
Keresztyén szellemben
1997-ben Szabó Béla református lelkipásztor és Nita von der Horst Kattenberg holland lelkésznő meglepő vállalkozásba kezdett: egy napközis otthont hoztak létre az egyedülálló, ill. rászoruló idősek számára Beregszászon. A Tábitha otthon részére a városi tanács biztosított helyet, mely azóta is bérmentesen áll az idősek rendelkezésére. 2000-ben Nita lelkésznő létrehozta a Hollandia–Ukrajna Alapítványt, amely a Tábithán kívül még két vállalkozást vett a szárnyai alá: az épülőfélben lévő beregszászi árvaházat és az Ilosvai családét, akik kórházban „felejtett” beteg gyerekeket nevelnek.
A napközis otthon jelenleg 60 ember számára nyújt meleg ebédet hétfőtől péntekig, 26-an veszik igénybe ezt a lehetőséget helyben, a többieknek hozzátartozóik, szomszédaik viszik házhoz az ételt. A teljesen egyedülállókat János bácsi, a létesítmény éjjeliőre látogatja naponta. Bahus Irén szakácsnő konyhájában azonban nemcsak 60 fő részére készül ebéd, hisz gyakran betéved egy-két „létszámon felüli” rászoruló.
A társaságra vágyó, ill. lelki gondozásra szoruló idősek 11 órakor érkeznek, s ilyenkor Bahus Mária otthonvezető-lelkigondozó tart nekik felolvasást a Bibliából. Az ide látogatók igénybe vehetik a könyvtárat, a társasjátékokat, nézhetik a televíziót stb.
Az ebéd idén egyfogásosra soványodott, mivel a vámszabályok szigorításával lehetetlenné vált az alapanyagok külföldről való behozatala. A keret is szűkebb lett, magasak továbbá az otthon energiaellátásának költségei is. A gondok felmerülésekor azonban megjelennek a segítő kezek is. Többek között Imre József, a járási kultúrház igazgatója és Gábor Péter, a Kelet-Európai Misszió vezetője támogatják folyamatosan az idősek ellátását.
–Szombat-vasárnap nem főzünk – meséli Horváth Zsuzsanna otthonvezető-könyvelő –, s bizony előfordul, hogy néhányan rosszul lesznek hétfőn, hiszen egész hétvégén nem ettek. Sokan csak nálunk jutnak ételhez, ezért lenne jó, ha ismét kétfogásos lehetne az ebéd, s bentlakásos lenne az otthon.
A vezető nagyon fontosnak tartja, hogy az idősek a testi táplálék mellett lelkiekben is gazdagodjanak. Az intézet munkatársai folyamatosan látogatják lakhelyükön a rászoruló időseket, betegeket, felmérik, kinek mire van szüksége. Aki valóban rászorul, azoktól a „tagsági díjat” sem kérik, ami havonta csupán 5 hrivnya. Az ünnepek során élelmiszercsomagokat juttatnak az időseknek, a tavalyi karácsonykor például az AK holland alapítvány munkatársai jóvoltából.
Az otthon által nyújtott segítség valójában csak egy csepp a tengerben. Jóval több a rászoruló, mint ahány ilyen intézet van. De mindig voltak, és mindig is lesznek olyan emberek, akik a létminimum környékén élnek. A kérdés csak az, hogy közömbösen elmegyünk mellettük, szörnyülködünk a helyzetükön, várjuk a külföldi segítséget, vagy lehetőségeinkhez mérten megpróbálunk segíteni rajtuk.
Olasz Tímea
