Juscsenko-legenda. A vég vagy a kezdet?

Juscsenko az első miniszterelnök, akit az ukrán parlament menesztett. Ugyanakkor az utóbbi idők legsikeresebb miniszterelnöke is, aki olyan eredményeket tud felmutatni, mint gazdasági növekedés, elkerült államcsőd, időben kifizetett nyugdíjak és fizetések a közszféra dolgozóinak. Az utóbbiak következményeként is hosszú ideje az első igazán népszerű (sőt, jelenleg a legnépszerűbb), az emberek bizalmát elnyerni képes közszereplő.

Működését és menesztését szenvedélyes viták kísérték – megítélésében gyűlölettől átfűtött bírálat és misztikus magasságba emelő méltatás ütközik. Az elfogulatlan elemző azonban tehet néhány egyértelmű megállapítást a Juscsenko-portré alapvonásaival kapcsolatban, illetve megfogalmazhat néhány kérdést, amely az ország sorsát befolyásolja.

Juscsenko, a reformátor kormány feje. Ez a kép nem igaz. A kormány először is nem volt az övé. Az erőszak-szervezetek miniszterei, az adóhatóság a gyakorlatban közvetlenül az elnök alá van rendelve, de a többi minisztert sem jellemezte a reformerség vagy a feltétlen lojalitás. Másodszor: történt ugyan kísérlet az ukrán helyesírás átalakítására, az iskolákban is hozzáláttak a 12 pontos osztályzási rendszer bevezetéséhez, a gazdasági szerkezetet érintő reformok azonban ezúttal sem indultak be.

Juscsenko, az oligarchák ellensége. Ez viszont igaz. Az ener­­ge­­­tikai szektor területén – Julia Tyimosenko, leg­fon­­tosabb és egyetlen igazán harc­képes munkatársa segítségével – komoly rendcsinálás indult meg, amely az oligarchikus csoportok (de nem mindegyik) jövedelmének elapadásával járt.

A kormánynak kétségtelenül az volt a legnagyobb sikere, hogy mérsékelni tudta az állami javak szétrablásának tempóját. Ezáltal lett pénz a közalkalmazotti fizetésekre és a nyugdíjakra. Ezekből azonban továbbra sem lehet megélni.

Juscsenko, a hazafi. Abban az értelemben, hogy az ukrán patriotizmus egyéniségének szerves része, ez kétségtelenül igaz. Abban az értelemben is, hogy támogatói, barátai, sőt, szövetségeseinek többsége is az ukrán politikai jobboldalról kerülnek ki. Ukrajna lakosságának igen nagy hányada azonban nem osztja ezeket az értékeket.

Juscsenko, a nem igazi politikus. Figyelembe véve, hogy az ország lakossága mennyire mély ellenszenvvel viseltetik eme szakma képviselőivel szemben, ez a tény előnynek is tudható. Leváltása azonban saját politikai, taktikai hibáinak is következménye volt, nem csak az oligarchák és a kommunisták ellen szőtt ármánynak. Kezdő politikusok számára is egyszerű húzások segítségével ki tudta volna szélesíteni parlamenti bázisát. Ugyanígy Kucsma elnök támogatását is megszilárdíthatta volna.

Juscsenko, a Nyugat kedvence, Oroszország ellensége. Nemcsak rajta múlott, hogy végül is igazzá vált ez az egyszerűsítés. A Nyugat valóban a kezdetektől mély szimpátiával kísérte működését és folyamatosan lobbizott érdekében Kucsma elnöknél. Az azonban túlzás, hogy amerikai feleségén keresztül mozgatott báb lett volna. Tisztában volt Ukrajna Oroszországtól való függésével, és igyekezett megfelelő viszonyt fenntartani az idősebb testvérrel. A kazettabotrány és a leváltása körül felkorbácsolt kedélyek vezettek oda, hogy az oroszok végül nyíltan kifejezésre juttatták ellenséges viszonyulásukat.

Juscsenko leváltásának históriája rávilágított arra is, hogy Ukrajna – gyengesége folytán – mennyire ki van szolgáltatva a külső hatásnak.

Ezzel kapcsolatban fel is lehet tenni a nyílttá váló döntő kérdéseket:

Véglegessé és visszafordíthatatlanná válik-e Ukrajna orosz orientációja és nyugati elszigeteltsége?

Elvállalhatja-e Juscsenko a neki fenntartott és felajánlott vezéri szerepet a jobboldali ellenzékben?

Más nyilvános politikai szerepet ugyanis aligha talál; nélküle pedig a jobb marad szétforgácsoltnak és gyengének.

Nem annyira az az érdekes, ki lesz a miniszterelnök, hanem hogy lesz-e egyáltalán? A jobb és (oligarchikus) közép alkotta többség megszűnt, a kommunista-oligarchikus szövetség pedig aligha terjed ki a közös miniszterelnök-jelölésig, ráadásul úgy, hogy az illetőt Kucsma elnök valóban jelölné. Egy évig – a választásokig – megbízott miniszterelnökünk lesz?

Juscsenko leváltása után valóban elkezdődik-e a különböző csoportosulások választási kasszáinak feltöltése az államkassza rovására? Ha igen, mikor kezdenek majd újból elmaradni a bérek és nyugdíjak?

Mindezen kérdésekre heteken, hónapokon belül választ fogunk kapni.

Sz. K. M.