Miniszterelnökök

2001. május 4., 02:00 , 16. szám

Két ország miniszterelnöke látogatott el a KMKSZ Ung-parti székházába az elmúlt hónap elején. Sokan emlékeznek még Beregszászban a szovjet meghívásra érkezett magas rangú magyar vendég látogatására, amikor is az meglátogatott egy iskolát, méghozzá a helyi orosz nyelvű tízosztályos tanintézetet. Nem volt mersze a látogatónak megkérni a vendéglátókat, hogy kísérnék el egy magyar iskolába, félt a nacionalizmus vádjától, és a vendéglátók arroganciájának sem volt határa. De hál’ Istennek, a magyar államnak ez a viszonya a határon túl élő magyarokhoz már a múlté. Más volt ez a látogatás. Két szuverén ország, két miniszterelnök, két fiatal ember, két világ. Két egybehangzó, bizakodó beszéd az egymás iránti tiszteletről és megbecsülésről, a közös feladatokról és a közös munkáról. Jó volt hallani a bizakodó szavakat, még akkor is, ha tudjuk, hogy Juscsenko úr kormányának oktatási minisztere az ukrán nyelv jövőjét csak az ukrajnai magyar oktatás megkurtítása árán képzeli el. Jó volt hallani még akkor is, ha tudjuk, hogy a kárpátaljai magyarság politikai tényezővé válását a megyében sokan nem nézik jó szemmel. Még mindig dívik a szovjet időkben alkalmazott módszer: mese a soknemzetiségű Kárpátaljáról, ahol a magyarok a sok nemzetiség egyike, nem pedig a lakosság 10 %-át kitevő kisebbség, amelynek kollektív jogokat kellene biztosítani. Kisebbség, amely nemcsak hogy az államapparátus minden ágában alul van képviselve, de a „civil” szférában is, például az orvosi karban, ahol aggasztóan alacsony a magyar orvosok száma, még az olyan, többségében magyarlakta városban is, mint amilyen Beregszász. Az egyetemet, főiskolát végzettek száma ezer emberre számítva messze alulmarad a népesség többségét kitevő ukránokhoz képest.

Természetesen kollektív jogokat csak kollektív fellépéssel lehet elérni, úgy, hogy a magyarság leadott szavazatai révén politikai tényezővé válik. De ezt is meg lehet akadályozni. Mert ha a politikailag egységes magyarság hangját elhallgattatni nem is, hangzavarrá változtatni még lehet, ha minél több érdekvédelmi szervezetet sikerül kreálni. És a hangzavarban elvész a lényeg, a kárpátaljai magyarság egységes hangja.

Vajon a legfrissebb ukrajnai kormányváltás nem eredményez-e fordulatot az ország kisebbségpolitikájában? Vajon ez a két szimpatikus fiatalember lerakta-e hosszú évekre az ukrán–magyar jószomszédi viszony alapjait, vagy a tanácsadóik hangja érvényesül majd, s marad a keverés, kavarás, manipulálás, és kialakul egy bizalmatlan, hidegen udvarias, de nem bensőséges és baráti viszony Magyarország és Ukrajna között. És akkor sajnálhatjuk a kárpátaljai magyarokat, mert az lehet a sorsuk, ami a kárpátaljai németeké lett: egyszer csak eltűntek Kárpátalja és Ukrajna etnikai térképéről; és sajnálhatjuk Kárpátalját és Ukrajnát is, mert le sem akarom írni, hogy a politika, ami a magyarokat ellehetetlenítheti itt, Kárpátalján, hová fogja juttatni Ukrajnát.

Azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha hiszünk a gond­viselésben, mert ukrán és ruszin honfitársaink és a kárpátaljai magyarok is megérdemelnének egy boldogabb, szebb jövőt.

Thitli