Szűkösen, de testvéri szeretetben
Beszélgetés Papp Tihamér atyával a ferences rendi szerzetesek mindennapjairól Nagyszőlősön
Nagyszőlősön 1990 óta teljesítenek szolgálatot a ferences rendi szerzetesek, akik a magyarországi Ferences Kapisztrán Provincia tagjaiként végzik miszsziói küldetésüket Kárpátalján. Túlnyomó részt a tiszaháti községekben folytatják szerteágazó egyházi tevékenységüket, ahol a lakosság körében igen nagy tisztelet övezi őket. A ferences közösség mindennapjainak szokásai és gondjai viszont csak ritkán kerülnek a rendház falain kívülre.
– Problémák mindig és mindenhol adódnak, melyekről elsősorban nem beszélni kell, hanem meg kell oldani őket – mondja Papp Tihamér atya, a rendház felelős elöljárója. – Jelenleg hat tagja van a missziónak, négyünknek van egy-egy konkrét körzete, ketten pedig besegítenek ezek ellátásában. Összesen 12 helységben végzünk lelkipásztori szolgálatot, ugyanakkor koordináljuk az egyházi óvodák, patikák munkáját és a szeretetszolgálatokét, melyek központja itt, Nagyszőlősön működik. Az ideális persze az lenne, ha minden községben lenne egy pap, hisz tennivaló van bőven.
– Ön tíz évvel ezelőtt járt először Kárpátalján, és rövidesen már mint missziótag tért vissza. Mi vezérelte abban, hogy éppen itt vállaljon szolgálatot?
– Mint kisegítő lelkész érkeztem ide, úgy emlékszem, éppen húsvétkor. Nagy hatással volt rám akkor, hogy az itt élő emberek mennyire áldozatkészen ragaszkodnak hitükhöz, lelkesen bekapcsolódtak az éneklésbe, az imádkozásba. A rendszerváltás évében egyfajta reményteljes várakozással tekintettek a jövőbe, amiben az egyház is fontos szerepet kapott. Az első pillanattól kezdve itthon éreztem magam, és szívesen vállaltam a kihívásokkal teli szolgálatot.
– Korábban 18 éven át dolgozott matematika-fizika szakos gimnáziumi tanárként Esztergomban. Nem hiányzik a tanítás?
– Őszintén? Nem. Az elmúlt rendszerben a tanári oklevél megszerzése volt a feltétele annak, hogy én ferences szerzetes lehessek. Akkoriban ugyanis a ferences rend csak mint iskolafenntartó működhetett. Részemről így a pályaválasztás egyfajta mérlegelésen alapult: a társadalomtudományokat áthatották az akkori ideológiák, nyelvérzékem nem volt, a matematika és fizika viszont objektív tudományok, és törvényeik függetlenek a politikától, ezért lett belőlem reál szakos tanár. Esztergomban a majd két évtized alatt voltam kollégiumi vezetőtanár, illetve a rendi közösség vezetője, így mégiscsak emberekkel dolgoztam együtt és emberformálást végezhettem. Ugyanakkor mindvégig tudtam, bennem volt, hogy lelkipásztor akarok lenni.
– Mi változott az elmúlt években itt, a nagyszőlősi ferences rendházban?
– Sor került némi bővítésre, megépült egy új „épületszárny”, amelyben immár mindnyájunknak van egy külön szobája. A régi épületben található egy kis kápolna, egy vendégszoba, de még így is elég szűkösen vagyunk, nem beszélve arról, hogy a közösségi élethez közös termek is kellenek. Több vendégszobára lenne szükség a hozzánk érkező vendégek elszállásolására, továbbá könyvtárhelyiségre, társalgóra . Egyelőre azonban azzal kell megelégednünk, amink van.
– Jut-e idejük arra, hogy közösen beszéljék meg a napi történéseket, tapasztalatokat?
– Időből van mindnyájunknak a legkevesebb. A sok feladat és nagy távolságok miatt ritkán vagyunk egy helyen egy időben. A közösségnek persze vannak alapvető igényei, mint a napi közös imádság, a lelki programok, és ha alkalom nyílik rá, a közös étkezés. Hagyományainkhoz tartozik például, hogy a névnapok alkalmával közös vacsorát szervezünk, amellyel megtiszteljük egy-egy testvérünket. Raffael atya szívesen főz, tesz-vesz a konyhában, de ilyenkor a személyzet hölgytagjai is besegítenek az ünnepi készülődésbe.
– Időnként mindenkinek szüksége van a felüdülésre. Önöknél kinek mi jelenti a kikapcsolódást?
– Fiatalabb rendtársaink, Raffael és Jónás atya szívesen bekapcsolódnak a gyerekek futballjátékába, vagy kerékpároznak autózás helyett. Ez persze mindnyájunkra ráférne, hisz jóval egészségesebb, mint vezetni. A magam nevében ugyanakkor azt mondhatom, hogy számomra a munkafeladatok változatossága adja az egyedüli felüdülést, amikor az egyik dolgot abbahagyom és kezdem a másikat. A feladatok elvégzésére jutó idő általában kevés, ezért nincs is hobbim.
– Úgy tudom, a közös munka eredményeként pünkösd idején örömteli esemény elé néznek...
– Így igaz. Csetfalván pünkösdhétfőn kerül sor az újonnan épült katolikus templom szentelésére. A református többségű községben két évig épült a templom, amelyet közösen vesznek majd igénybe a római és görög katolikus hívők. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy Tiszabökényben is elkezdődött egy kisebb katolikus templom építése, mégpedig a helyi lakosok és társadalmi szervezetek kezdeményezésére. Mint a példa mutatja, természetesen megvannak a magunk sikerei, igyekszünk eleget tenni felvállalt feladatainknak. Elsősorban annak, hogy az egyház valóban építő erejévé váljon a társadalomnak, az embereknek pedig segítsen a lelki problémák megoldásában.
Popovics Zsuzsanna
