Munkácsi vár: üzlet vagy valami más?
Kevés magyar turista látogatja a munkácsi várat
Néhány évvel ezelőtt gyakran megesett, hogy vidékünk egyik nevezetessége, a munkácsi vár bizony „bevehetetlennek” bizonyult az ide látogató turisták számára. Leginkább a Magyarországról érkezők néztek fájó szívvel hatalmas kőfalaira, nem értve, hogy nálunk miért nem látnak üzletet a világ minden táján jól profitáló idegenforgalomban. Munkácshoz közeledve ma sem lehet nem észrevenni a dombtetőn magasló, dicső múltú építményt. De vajon miként fogadja látogatóit a vármatuzsálem, manapság kik számára hordoz és közvetít értékeket?
– Az elmúlt év során 42 ezer turista volt a vendégünk, zömében belföldi turistacsoportok és iskolások – mondja a vármúzeum igazgatója, Vaszil Cihák. – Ugyanakkor nagyon sok érdeklődő érkezett a környező országokból, Szlovákiából, Magyarországról, Lengyelországból vagy Ausztriából. Idén már a hét valamennyi napján fogadjuk a látogatókat, akik a múzeum tudományos munkatársainak vezetésével megismerkedhetnek a vár történelmével, megtekinthetik a különböző kiállítások és tárlatok anyagát. Ugyanakkor bárki egyedül is körbesétálhat a vár területén, ez esetben hét helyett csupán két hrivnya a belépti díj.
– Fedezi-e a bevétel a vár helyreállításának költségeit?
– Természetesen nem, az csupán a múzeum működtetésére elegendő. Jelenleg egyébként a bástyákat restaurálják, amit túlnyomó részben a városi költségvetés finanszíroz, de segítségünkre van a megyei adminisztráció is.
– Milyen nyelveken történik az idegenvezetés?
– Az állami nyelven, továbbá oroszul, újabban pedig már franciául is. A kiállítások kísérő szövegei ukrán nyelvűek, egyedül a Petőfi Sándornak szentelt tárlat kétnyelvű.
– Nem gondoltak arra, hogy a magyar nyelvű turisták kedvéért – hiszen a külföldiek között ők vannak a legtöbben – magyar ajkú tárlatvezetőt is alkalmazzanak?
– Ez végül is az igények függvénye. Kevés magyar csoport érkezik hozzánk ahhoz, hogy valakit egyedül ezért főállásban alkalmazni tudjunk. Mindemellett tolmácsaink segítségével valamennyi látogatónk elvárásainak képesek vagyunk eleget tenni, nyelvi korlátaink tehát nincsenek.
Valamiféle korlátoknak azonban létezniük kell, különben nem lenne ma is bevett gyakorlat az idelátogató magyarországi csoportok részéről, hogy a helyi pedagógusok, a helytörténetet ismerő magyar emberek közül választanak idegenvezetőt. A véletlenszerűen megkérdezett magyarországi turisták benyomásai meglehetősen egybecsengőek voltak: ha leszámítjuk a vár patinás hangulatát, az információk hiánya, a vár történetét bemutató tárlat szegényessége miatt meglehetősen nehéz szembesülni e helyt a magyar történelmi múlttal.
A vármúzeum egy alkalmazottjával beszélgetve megtudtuk, hogy manapság sokkal kevesebb magyar turista keresi fel a nagy múltú munkácsi várat, mint korábban. Ő ezt a rendszerváltást követően tapasztalható nagy érdeklődésnek mintegy három éve elkezdődött folyamatos lankadásával magyarázza. Szerinte ennek oka, hogy eleve kevesebb turistacsoport lépi át a határt. No meg az, teszi hozzá, hogy egyrészt, nincs, aki megszervezze az útjukat, másrészt, a határátlépés nehézségei és az elszállásolás körülményei is visszariasztják őket.
Pedig ők azok, akik 7 hrivnyánál többet is fizetnének az élményért. A helyzet tehát valóban sokat javult a korábbi évekhez viszonyítva, de... úgy tűnik, valamiféle ördögi kör ez. A turistáknak az áldatlan állapotokkal elveszik a kedvét attól, hogy Kárpátaljára utazzanak, és ha már megtették a hosszú utat, felkeressék a munkácsi várat, ahol viszont a vendégek jobb kiszolgálása érdekében alig történik valami, elsősorban arra hivatkozva, hogy nem éri meg a befektetés…
Valljuk be, vannak még hiányosságok a vendéglátás terén. Legalábbis, ami a magyarországi turistaforgalmat illeti… Ha tehát üzlet kérdése, hányan, kik és miért keresik fel a várat, akkor bizony van még mit tanulni a Nyugattól, ha viszont valami más…
Popovics-Kacsur
