Négy hónapig menekült a Don-kanyarból
Vitézi Rend és Háborús Veterán kitüntetéseket kapott
Gérus Viktor beregszászi lakos rádiósként 1943-ban megjárta a Don-kanyart. Alakulata felbomlása után több bajtársával együtt négy hónapon át menekült a szovjet csapatok elől. A jelenleg 87 éves Gérus Viktor, aki a hazának tett szolgálataiért előbb 1999. december 4-én megkapta a magyar Vitézi Rend érdemrendjét, majd 2000. október 14-én az ukrán államtól kapta meg a Háború Veteránja kitüntetést, így emlékezik a több mint ötven évvel ezelőtt történtekre.
– 1943. január 16-án kaptunk egy nagy támadást az oroszoktól. Sok bajtársam odaveszett. Az alakulatunkat szétverték, mi pedig menekültünk visszafelé. Derékig érő hóban, -30, -40 oC hidegben gyalogoltunk. A hó teteje megfagyott, ezért nagyon nehéz volt benne haladni.
Egyik éjszaka éhes is voltam és fáztam is. A visszavonuló németek hozták hébe-hóba az élelmet szánkón. Felültem az egyik szánkóra. A gyaloglásban nagyon kiizzadtam, ezért rettenetesen reszkettem. Azután egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem fázom, és eszembe jutott, amit még az iskolában tanultunk, hogy ez a fagyás első jele. Le akartam szállni a szánról, de a ruha rám fagyott, így csak leestem a hóba. Végül belekapaszkodtam a szánba, és így gyalogoltam tovább. Reggelre azután beértünk egy német táborba, ahol kaptunk kávét, majd indultunk tovább.
– Jekaterinovkából mentünk Osztrogozsszk felé, amikor betértünk egy faluba, mert éhesek voltunk, a kenyerünk pedig megfagyott. A falut körbezárták az oroszok, mi pedig alig tudtunk kimenekülni a mezőre, ahol végül eltévedtünk a sötétben. Szerencsénkre egy visszavonuló német alakulatba botlottunk, amellyel a kivezető utat is megtaláltuk. Estére egy német tehergépkocsival nagy nehezen eljutottunk Osztrogozsszkba. Már az utcán mentem, amikor egészen közel hozzám becsapódott egy lövedék és akkora lyukat vájt a földbe, hogy egy ház is elfért volna benne. Ekkor nagyon megijedtem.
Másnap tovább akartunk indulni, de az oroszok ismét bekerítettek. Szemből géppuskatűz alá vettek, a templomtoronyból pedig aknavetővel lőttek. Az egész teret vérrel áztatott hó borította. Itt feküdtünk bajtársaimmal reggeltől estig, míg végre az oroszok visszahúzódtak, mi pedig elmenekültünk.
– Az egész visszavonulás során a nyomunkban voltak az oroszok, és sok támadásukat át kellett vészelnünk, míg végül elértük Kijevet, ahonnan vonattal Korosztenybe, a gyűjtőhelyre szállítottak bennünket. Végül 1943. június 8-án szereltek le Huszton.
Karmacsi
