„Szása, látva a bajt, minket igyekezett menteni”

A hős katona túl van az életveszélyen

Május 18-i számunkban adtunk hírt a három személy súlyos sérülését okozó danyi­lovkai balesetről, amikor egy, az árvíz által megrongált ház tűzfala omlott rá a bontást végzőkre: két katonára és egy civil személyre. A baleset következtében Olekszandr Over­senko életveszélyes belső sérüléseket, többek között medencetörést szenvedett. A dnyipro­­­pet­rov­sz­ki hivatásos katona életéért napokig küzdöttek a beregszászi járási kórház traumatológiai osztályának orvosai. A helyzet súlyosságára való tekintettel a fiatalember szülei is rögtön Kárpátaljára utaztak, hogy még életben találják egyet­­len fiukat.

– Őket mi magunk fogadtuk be – meséli Kucin János, a balesetet okozó ház tulajdonosa. – Nem is tudtuk, hogyan vigasztaljuk őket, hisz mi magunk is szívünkön viseltük a fiúk sorsát.

– Nagyon megrázott bennünket ez az eset, még talán annál is jobban, mint maga az árvíz – csatlakozik az előtte szólóhoz Nagyija, a családfő lánya. – Annál is inkább, mivel Szása, látva a bajt, nem magát, hanem minket igyekezett menteni. Ha nem taszít meg, én ráesek a talicskára, és a fal súlya alatt ott halok szörnyet. Ő viszont ennek következtében oldalból kapta az ütést, ezért is volt olyan súlyos a sérülése.

– Mi történt a baleset után?

– Hirtelen azt sem tudtuk, hányan lehetnek a romok alatt, szinte sokkot kaptunk a rémülettől, mozdulni sem tudtunk. A falubeliek éppen a legelőre igye­­kez­tek, így aki csak arra járt, rohant segíteni. Szását és Andrijt hamar kiszabadították a törmelék alól, csak azután derült ki, hogy a szom­­­széd még a fal alatt van. A mentő sehogy se akart ideérni, így a felcserünk vezetésével gyorsan összeütöttünk három hordágyat, a fiúkat ezeken tettük be egy mikrobuszba, és negy­­ven perc múl­va már a kór­­­ház­­ban voltak.

– Hogyan viselték mindezt a sérültek?

– Végig a tudatuknál voltak, és láttuk, mennyire szenvednek. Még aznap utánuk mentem a kórházba, később pedig minden másnap látogattam őket. Előbb csak Andrij­­jal beszélhettem. Ő leginkább az édesanyjáért aggódott, félt, hogy az asszony belebetegszik a történtekbe. Szása állapota lassan javult, mindnyájan nagyon féltettük az életét. Most, hogy túl van az életveszélyen, azért imádkozunk, hogy újra járni tudjon.

– Szása Oversenko állapota a körülményekhez képest kielégítő – tájékoztatott Majorosi István, a beregszászi járási kórház traumatológiai osztályának orvosa. – Joggal bízhatunk a teljes felépülésében, nem áll fenn annak a veszélye, hogy egész életére tolókocsiba kényszerülne.

Szása közérzete jónak mond­­­­ható, bár már nagyon várja a hazautazást:

– Nagyon örülök, hogy végül is nem kell műteni a medencetörésemet, de még inkább annak, hogy e hónap végén átkerülök a dnyipropet­rovszki kórházba. Nehéz hetek állnak mögöttem, és a családom közelében, úgy érzem, hamarabb rendbe jövök. A családom még ma is aggódik értem, és csak a társaim látogatnak meg néha. Tőlük tudom, hogy az utóbbi idő­­ben sajnos sokat rom­lottak az életkörülményeik. Amíg a veszély közepette szükség volt rájuk, minden eszközzel segítették munkájukat, most viszont egyre inkább elhanyagolják őket.

– Ha felépül, továbbra is a katonai pályán marad?

– Szeretnék, ez azonban sok mindentől függ. Egyelőre az a fontos, hogy minél előbb talpra álljak, ami jó esetben is hónapokat vesz majd igénybe.

Meg nem erősített információk szerint a két katonát felépülésüket követően kitüntetik helytállásukért. A családi tragédiát elhárító két árvízi hős erről egyelőre mit sem tud, és szerintük nem is velük kell foglakozni, hanem azokkal a társaikkal, akik a körülményektől függetlenül a mai napig végzik a dolgukat.

Popovics Zsuzsanna