Az ügyvéd
Tiszántúli kálvinista nagygazda családból származott, volt egy-két református pap is a családban. Jól menő ügyvédi irodát tartott fenn a megyeszékhelyen. Nagy ház, nagy háztartás, cselédek, német nevelőnő a gyerekek mellett. A háború végének közeledtével vagyona zsugorodni kezdett, eladta örökségbe kapott földjeit, szőlőjének egy részét, és egyesek tudni vélték, hogy kölcsönökkel is megterhelte házát. Az oroszok aztán mindenét elvették, ami maradt. Kora miatt a málenykij robotot megúszta, de nyaggatták, kihallgatásokra hívták be a KGB-re, gyanús volt az öreg. Kényszeríteni szerették volna magas államkölcsönök jegyzésére, ő azonban ellenállt, papírokkal bizonyítva vagyontalanságát, adósságait. Aztán bevallotta, hogy szeretett kártyázni, ami sok pénzbe került, így aztán békén hagyták.
Telt az idő. Felesége időközben meghalt, három gyermeke önállósult, ő maga pedig egy nyári konyhát bérelt, és abban lakott. Az utcán előre köszöntek neki az emberek, s ő szívesen beszélgetett bárkivel, ha megállították. Soha nem tűnt el szeméből az a kis huncut mosoly. Az emberek akkor még nem tudták, hogy a város utolsó magyar nemzetiségű jogászával beszélgetnek. A szovjet éra alatt magyar gyereket, még ha kommunista szülők csemetéje volt is, akkor sem vettek fel jogra. A mai napig sincs magyar nemzetiségű jogász a városban.
Közben tetőfokára hágott a nagy Szovjetunió valutaéhsége, kellett a külföldi pénz a terrorista szervezetek és a nyugati kommunista pártok fenntartására. Akinek nyugdíj járt Nyugatról, vagy adakozó rokona volt odaát, az az átutalt dollárjain autót vagy egyéb átlagpolgár számára elérhetetlen használati tárgyat vásárolhatott úgy, hogy a valutát nem is látta. Az idős ügyvéd gyermekei hárman voltak, elég nehezen éltek, ám egyszer csak, csodák csodája, kaptak Bécsből egy-egy Volgát, majd továbbra is minden évben egyet-egyet. Ezeket – általában grúziai vevőknek – magas áron eladták, s így nagyon hamar szovjet viszonylatban gazdag lett a család. Az öreg időközben meghalt, gyermekei pedig, lefizetve, akiket le kellett fizetni, kiutaztak Magyarországra.
Bizony, az ügyvéd úr a háború közeledtével mindenét pénzzé téve – még kölcsönt is vett fel – vásárolt Bécsben egy hatalmas bérházat. Alapos szerződésbe foglalva a feladatot, megbízott egy ügyvéd kollégát a ház kezelésével, és amikor a szovjet csapatok kivonultak Bécsből, s lehetett valutát küldeni a Szovjetunióba, a házbérek árából érkeztek a Volgák. Jogos volt a kicsit gúnyos, huncut mosoly a öregúr szemében, hisz nem sok magyarnak sikerült átverni a nagy szovjet birodalmat, és megvezetni a mindentudó, mindenható KGB-t.
Tithli
