2001. augustus. 3.
És monda Jézusnak: Uram emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodba! És monda neki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. Lukács 23, 42-43
Az első, ami általában eszünkbe jut e versek hallatán, hogy a gonosztevő utolsó óráiban tért meg Istenhez. Tévedés lenne azt gondolni, hogy Isten keresztyén életünk kezdetét az utolsó percre javasolja. Sokszor szokták az emberek elfoglaltságukra, fiatalságukra hivatkozva elodázni a döntés napját. Bűn azonban Isten jóságával visszaélni, Ő azonnali választ vár hívására.
E történet másik, érdekesebb vonása, hogy vajon mi vezeti el a megtérésig e gonosztevőt? Úgy hiszem, Jézus Krisztus látványa. Együtt megy vele a szenvedés útján, érzi a kereszt súlyát, de nem tudja, hogy a Jézus Urunk keresztje még a világ bűneivel is meg van terhelve. Látta a keresztre feszítését és a módot, ahogyan eltűrte a fájdalmat. Jézus nem szitkozódik, ellenségeiért imádkozva készül a halálra: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek”. A gonosztevő tehát látja az eseményeket és hisz. Hitének gyümölcsei is lesznek – megvallja Jézushoz való hűségét a másik gonosztevő és a tömeg előtt. Ez lett az ő hitének jele.
Testvérem, mi a te hitednek jele? Hogyan teszel tanúságot Krisztusról, hisz erre hivattál el, mint keresztyén. A hely, ahol ezt megteheted, a családod, munkahelyed, falud, városod. Beszéljenek tetteid keresztyénségedről.
Héder János
ungvári református lelkipásztor
