Folytatódik a kutatás az élhető világok után
Vannak-e a Földnek ikertestvérei?
Ahogy az űrtávcsövekkel, a földi telepítésű teleszkópokkal s az egyre korszerűbb műszerekkel mind pontosabb eredményeket érünk el a más naprendszerekben keringő, már korábban felfedezett, illetve újonnan felfedezett kőzetbolygók vizsgálatával, úgy bővülnek az ismereteink ezekről a planétákról. S a közeljövőben remélhetőleg felfedezzük a Föld ikertestvéreit is.
A Floridai Egyetem kutatói a Kepler-űrtávcső, valamint a Gaia-űrteleszkóp által szolgáltatott adatok alapján igyekeztek kiszámítani, hány életre alkalmas exobolygó lehet a Tejútrendszerben. Több mint 150 planéta excentricitását, vagyis a pályáját jelentő ellipszis lapultságának a mértékét vizsgálták meg. A Kepler megfigyeléseinek alapján állapították meg, miként mozognak a planéták a csillaguk körül, míg a Gaia segítségével határozták meg a vizsgált csillagok közötti távolságokat. E kutatások alapján végezték el számításaikat, melyek szerint galaxisunk minden harmadik kőzetbolygójának a felszínén létezhet folyékony víz, így akár az életre is alkalmasak lehetnek. Ez több száz millió planétát jelent. Emellett pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a több bolygóból álló naprendszerek lakhatósági zónájában keringő planéták lehetnek élhető világok, ha viszont csak egyetlen bolygó kering a csillaga körül, akkor az akkora árapályerőkkel hat a planétájára, hogy alkalmatlanná teszi az élet hordozására.
De lehetnek-e a Földnek ikertestvérei, olyan bolygók, melyek lakhatósági zónában elfoglalt helyük, méretük, tömegük, összetételük, sűrűségük, a napjuk általi besugárzásuk mértéke, vízkészletük és légkörük tekintetében szinte teljesen vagy nagyban hasonlítanak szülőbolygónkra? Tőlünk 500 fényévre, a Cygnus-csillagképben található a Kepler–186f kódjelű planéta. A lakhatósági zónában keringve 130 nap alatt kerüli meg központi csillagát, mérete csak 10 százalékkal nagyobb a Földénél, ám a Napnál halványabb csillagától csak harmadannyi besugárzást kap, mint mi, így rajta délben olyan fényviszonyok uralkodnak, mint nálunk egy órával napnyugta előtt. Tömege, sűrűsége, összetétele még ismeretlen, további kutatása folyamatban van. A Földhöz hasonló tulajdonságokkal rendelkezik a Kepler–442b, mely akár komolyabb bioszférának is otthont adhat, a Kepler–62f, melyen talán óceánok is hullámozhatnak, a Kepler–22b szuperföld vagy éppen a Kepler 69–c, mely 70 százalékkal nagyobb saját planétánknál, és a Vénuszéhoz hasonló pályán kering. A tőlünk 40 fényévre lévő Gliese–12b mindössze 12,8 nap alatt kerüli meg vörös törpe csillagát, sugara 4 százalékkal kisebb, tömege viszont 3,9-szer nagyobb a Földénél, s 1,6 szer nagyobb besugárzást kap, mint saját bolygónk, az utóbbi adat miatt pedig csak további kutatások révén deríthető ki, hogy planétánkhoz hasonlóan folyékony víz is létezik-e a felszínén, vagy jobban hasonlít-e a Vénuszra.
A Földtől száz fényévre, a Sárkány-csillagképben található a planétánknál valamivel nagyobb méretű és tömegű TOI–1452b, mely egy kicsiny csillag lakhatósági zónájában kering (11 nap alatt kerüli meg azt), 30 százalékban pedig vízből áll (összehasonlításképpen: bolygónk 1 százalékát alkotja víz), így ez egy gigantikus méretű és elképesztő mélységű óceánnal rendelkező ún. óceánbolygó. „Életrevaló” világok lehetnek a tőlünk 35 fényévre lévő L 98–59 kódjelű csillag körül is. A chilei Atacama-sivatagban felépített Európai Déli Obszervatórium Nagyon Nagy Távcsövével vizsgálják a csillag bolygórendszerét. A két legbelső bolygó valószínűleg száraz, sziklás planéta, de kis mennyiségben tartalmazhat vizet. A három, külsőbb pályán, a lakhatósági zónában keringő bolygó közül a csillagától számított harmadik planéta akár 30 százalékban vízből áll, vagyis a TOI–1452b-hez hasonlóan óceánbolygó. A negyedik és az ötödik bolygó Föld-szerű, légkörrel és felszíni vízzel rendelkezhet, az ötödik pedig ráadásul annyi fényt és meleget kap központi csillagától, mint saját bolygónk. A légkör és a víz meglétének bebizonyítása, valamint a planéták többi adatának a pontosítása további kutatásokat igényel, melyeket a NASA James Webb-űrtávcsövével, valamint az Európai Déli Obszervatórium újabb, nagyobb teleszkópjával fogják elvégezni.
S bár eddig még nem sikerült minden kétséget kizáróan felfedezni a Föld ikertestvérét, a végtelen világegyetemben előbb-utóbb rátalálhatunk. Sőt, akár többre is, ahol idegen létformákkal is találkozhatunk a távolabbi jövőben, illetve alkalmasak lehetnek arra, hogy az eltartóképessége határai felé közeledő Földről telepesek induljanak a benépesítésükre. S azt sem lehet kizárni, hogy idegen értelmes lényekkel is felvehetjük a kapcsolatot.
Lajos Mihály
