35 ár kert jövedelemkiegészítésre

Áthaladva Bene és Nagy­muzsaly főutcáján az ember alig győzi kapkodni a fejét. Az út mindkét oldalán gyü­mölcs­ös­ládák, mérlegek sorakoznak. A legtöbb helyen embert sem látni a gyümölcs mellett. A vásárló dudál vagy kiált, és az eladó azonnal megjelenik a házból vagy a kerítés mögül. Egyesek kevéske nyugdíjukat vagy fizetésüket szeretnék így kiegészíteni, mások azonban a kertből élnek.

Laci bácsi nyugdíjba vonulása óta csak a kutatásnak és a kertészkedésnek él. Kertje mindössze 35 ár, de a vendég már abba is belefárad, ha csak körülnéz. Gyümölcsfák minden meny­­nyiségben, szőlő, zöldség, sőt még tujacsemeték is találhatók itt. Neki már ki sem kell tennie az árut az utcára, a vásárlók maguk keresik fel őt.

– Régebben az évi gyümölcseladásból származó nyereségből házat vagy autót is tudtam volna venni – meséli. – Most is meg tudunk élni belőle, igaz, nagyon keményen meg kell vele dolgozni.

Ica néni rokkantnyugdíjas. Kicsinyke kertjéből nem tudna megélni, de jobb híján ez is megteszi jövedelem­kiegé­szítés­ként. Áruját nem viszi be a piacra, a költségek, a cipekedés miatt nem érné meg. Csak kiteszi az utcára a gyümölcsöt, s közben végzi a teendőit. Tolvajoktól nem kell tartania, egy-két „merész” motoros suhancot kivéve becsületesek a vevők. Az emberek megbíznak egymásban, aki éppen kint árul, az ránéz a másik portékájára is.

– Vannak állandó vevők, akikkel előre megbeszéljük, mikor jöjjenek az áruért. Egye­sekkel már barátinak mondható kapcsolatot alakítottunk ki, ebéddel, kávéval várjuk őket. Mások épp csak beugranak, mert kevés gyümölcs termett a kertjükben, itt hozzávásárolnak, hogy érdemes legyen kivinniük a piacra.

Olasz Tímea