Életveszélyes foglalkozás
Munkácsi hegyi- és vízimentők
A megyei baleseti mentőszolgálat munkácsi mentőszakaszát nyolc személy alkotja – öt profi hegymászó, illetve három búvár. Mint Szabó Zoltán szakaszvezető elmondta, húsz éve hozták létre az osztagot, melynek hatásköre a Beregszászi, az Ilosvai, a Munkácsi, a Nagyszőlősi és a Szolyvai járásokra terjed ki.
Ami a szakasz finanszírozását illeti, második éve dolgoznak a rendkívüli helyzetek minisztériumának irányítása alatt. A fizetés, mint mondták, lehetne magasabb is, tekintettel az állandó kockázatra, mellyel munkájuk jár; ugyanakkor idén legalább rendszeresen hozzájutnak a pénzükhöz, amit határozott javulásnak könyvelnek el azokhoz az időkhöz képest, amikor finanszírozás hiányában maguknak kellett megvenniük a szükséges felszerelést, s gyakran saját költségükön utaztak a mentőmunkálatok helyszínére. Ugyancsak emelte a csapat „harci szellemét”, hogy nemrég végre modern felszereléshez jutottak, ami növeli munkájuk hatékonyságát.
A szakasz eddig mintegy 25-30 embernek nyújtott segítséget a hegyekben. Idén például a Gemba-hegy környékén 8 személy tűnt el, köztük 6 gyerek. A keresés, melyben 20 mentő, egy helikopter és a helyi lakosság vett részt, 16 órán át tartott, s végül mindenkit épségben megtaláltak.
A munkácsi szakasz, mint ahogyan a megye baleseti-mentési szolgálatának többi egysége is, részt vett tavasszal az árvízi mentési és védekezési munkálatokban, többek között Szalókánál segédkeztek a gát magasításánál, és ott voltak március 4-én a legkritikusabb órákban Técsőn is.
Az egyik életveszélyes helyzet éppen Técsőnél adódott, ahol egész éjszaka a töltés magasításán dolgoztak, másnap hajnalban pedig utasítást kaptak, hogy induljanak a közeli Bedevlja községbe. Páncélozott csapatszállító járművet küldtek értük, hogy kimentsék az árterületen rekedt lakosokat. Amikor azonban megpróbáltak átkelni a Tisza-hídon, a víz átcsapott azon, s járművüket a sodrás a híd egyik oszlopának csapta. A csapatszállító ezek után irányíthatatlanná vált, s nagy sebességgel sodródott tovább a megáradt folyón, melynek mélysége helyenként elérte a hét métert. Egy hatalmas fának ütközvén a jármű végül megállt ugyan, de süllyedni kezdett. Ekkor a benne ülőknek a hegymászó- és a mentőfelszerelésnek köszönhetően sikerült kikötni a csapatszállítót a fához, s rövid időn belül mind a tízen elhagyták azt. Nem sokkal ezután a megsérült jármű el is süllyedt. Az ukrán helikopterek nem vállalták mentésüket, ekkor azonban szerencsére segítségükre siettek magyar kollégáik. Három helikopter érkezett a helyszínre, és speciális felszerelésük segítségével egyenként felhúzták a fán rekedt embereket.
A szakasz tagjait gyakran riasztják a belügyi szervek a vízbe fúltak tetemeinek felkutatására és kiemelésére is. Szabó Zoltán szerint a legnehezebb a víz alatti keresés a beregszászi járási bányatavakban, melyek egyrészt elhanyagoltak, másrészt nagyon mélyek (gyakran elérik a 10-15 méteres mélységet). Elterjedt a szóbeszéd, miszerint a dédai bányató a maffia temetője, ezt azonban a munkácsi búvárok cáfolják. Az idén több ízben is alaposan átvizsgálták a tó fenekét, ám csupán egy motorháztetőt találtak. Szó sincs tehát arról, hogy autókat süllyesztettek volna a tóba. A dédai bányató évente követel áldozatokat, de arra még nem volt példa, hogy a felszínre hozott tetemeken bűncselekményekre utaló nyomokat találtak volna. Erre legutóbb a Beregi-tóban került sor ez év tavaszán, amikor is egy meggyilkolt munkácsi lakos holttestét kellett kiemelniük.
A csoport egyik legemlékezetesebb esete egyébként az volt, amikor Bilkén egy kútból kellett kiemelniük egy meggyilkolt taxis holttestét. A tetem ekkor már több mint fél éve feküdt a kút fenekén, s erősen oszlásnak indult.
Baráth József
