Bodnár László: Nem bántam meg, hogy a Dinamóhoz szerződtem

Rendhagyó interjú a Dinamo kispadjáról

2001. október 26., 02:00 , 41. szám
Bodnár László ungvári rajongói körében

Nem tartozik a könnyű feladatok közé a Dinamo Kijev játékosait és edzőit megszólaltatni. Mégis, amikor ismertté vált, hogy a fővárosiak Ungvárra érkeznek, elhatároztuk, hogy a klub egyetlen magyar játékosát, Bodnár Lászlót mindenképpen szóra bírjuk. Azt azonban aligha sejthettük, hogy erre az interjúra a Dinamo kispadján kerül sor… Amikor a találkozó 67. percében a magyar válogatott játékost Huszin váltotta fel a pályán – más megoldás híján –, a cserék között helyet foglaló László mellé telepedtem.

– Milyennek látod a mérkőzést?

– Nem kezdtünk jól, frissebbnek, elszántabbnak tűnt az ellenfél. A bekapott gól után viszont átvettük a játék irányítását, és végül is több góllal nyerhettünk volna. A magam részéről úgy éreztem, hogy nem ment rosszul a játék.

– Mi a véleményed az ungvári csapatról, szerinted a végelszámolásnál hol végez majd a gárda?

– A Dinamo ellen minden csapat felszívja magát. A bajnokság során viszont eddig távolról sem a Zakarpattya volt leggyengébb ellenfelünk, így, véleményem szerint, a végelszámolásnál az ungváriak nem lesznek majd a két kieső csapat között.

– Stabilnak érzed a helyed az együttesben?

– Bár az utóbbi meccseken rendre a kezdők között voltam, de ez semmit nem jelent, hiszen a Dinamónál – talán két-három játékos kivételével – senkinek sincs bérelt helye. Én mindenesetre az edzéseken és a mérkőzéseken is igyekszem a maximumot nyújtani, azt pedig már az edzők döntik el, hogy az adott helyzetben kinek szavaznak bizalmat.

– Ha már az edzőket szóbahoztad, a kijevieknél van belőlük „bőven” (Mihajlicsenko, Gyem­janyenko, Puzacs, Mihajlov… – a szerk.). Milyen a kapcsolatod például a kispadon mindig mogorvának és szigorúnak tűnő „nagyfőnökkel”, Valerij Loba­novszkijjal?

– Nálunk minden trénernek megvan a saját feladata. Ami Lobanovszkijt illeti, túlzás nélkül állíthatom, világviszonylatban is komoly tudású és felkészültségű szakembernek számít. Az tény, hogy nem sokat szoktunk diskurálni, de azért a mérkőzések előtt mindenkit magához rendel, és néhány percig elbeszélget a játékosokkal.

– Hogy haladsz az orosz vagy az ukrán nyelv elsajátításával?

– Az ukránnal sehogy, mert a klubnál szinte mindenki oroszul beszél. Korábban volt tolmácsom, de mostanában már gyakran nélküle is meg tudom értetni magam.

– Amikor közel másfél éve Debrecenből a Dinamo Kijevhez szerződtél, ez egyfajta kuriózumnak számított a magyar játékospiacon. Érzésed szerint mennyit fejlődtél az eltelt idő alatt, és nem bántad-e meg a döntésed, hogy Kijevbe költözöl?

– Erőnlétileg és taktikailag biztos, hogy nagyon sokat fejlődtem, és az is hasznomra vált, hogy a mostani klubomnál fegyelmezettebb és higgadtabb lettem. Természetesen nem bántam meg, hogy a Dinamóhoz szerződtem, hiszen nem sok klub mondhatja el magáról, hogy a Bajnokok Ligája rendszeres résztvevője.

– Ahol azért mostanában nem igazán remekelt…

– Az idén valóban gyengébben szerepelt a gárda, de ez annak tudható be, hogy az utóbbi másfél-két évben szinte teljesen kicserélődött a Dinamo játékos-kerete, nagyon sok új labdarúgó érkezett a klubhoz. A csapatépítéshez pedig idő és türelem kell.

– Kijevben nyilván nincs panasz a körülményekre.

– Ilyen gondjaink tényleg nincsenek, itt valóban csak a focira kell összpontosítani. A csodaszép edzőtáborban minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy jól és eredményesen szerepeljen a Dinamo. Egyébként nemrég kaptam a klubtól egy összkomfortos, háromszobás lakást, ahol ugyancsak kényelmesen telnek a mindennapok.

(tamási)

– A család?

– Amióta nem az edzőtáborban élek, édesanyámék is gyakrabban meglátogatnak. Egyébként a barátnőmmel együtt ide, Ungvárra is eljöttek, hogy szurkoljanak nekem.

Biztonsági intézkedések ide vagy oda, a lefújást követően a szép számú autógramvadászoknak az öltözőbe siető Dinamo játékosok közül éppen Bodnár Lászlót sikerült bekeríteniük. Laci aztán jó 10 percig nem szabadult a rajongóktól…

(tamási)